Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Gyorsfénykép Devecseri Gáborról - ÖRKÉNY ISTVÁN: Gyorsfénykép Devecseri Gáborról

ban szintén csak ő, és csakis ő lesz képes világra hozni. Ezért aztán mindent átírt, újra átírt, a piszkozatból a tisztázatba, a tisztázatból a kefelevonatba, a kefelevonatból a hasáblevonatba, amiért aztán, ha egy nyomdászunk rosszat álmodik, akkor egy tízmázsás, agyonjavított Devecseri-kötet ül a mellén. És tegyük hozzá: amilyen magától értetődó'en írt, ugyanúgy élt is. Barátnak, férjnek, apának, TIT-eló'adónak, Szabadság-hegyi lakosnak, lányszívek megdobogtató jának, klasszika filológusnak nála rátermettebbet álmodni se lehet, s egy baráti társaság esti összejövetelének is ő lehetett csak a középpontja, hó'se, motorja, ihletó'je, egyetlen lehetséges megtestesülése, más szóval: a Devecserije. Olykor, ha egy kicsit belefáradt - mert roppant fárasztó ám minden mezőnyben gyó'ztesnek lenni - két remekbeszabott mondat között, minden átmenet nélkül elszundított. De higgyék el, kérem, hogy abban az időpontban, abban a történelmi helyzetben, abban az általános örömben, amit az ottléte szerzett, ez az ötperces vagy negyedórás alvás is az összes létező lehetőségek legjobbika volt. (Elhangzott a Devecseri-emlékkiállítás megnyitóján.) (Élet és Irodalom. 1972/41.) cs