Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Zeusz hasznos fia - TÓTHNÉ KIRÁLY KATALIN: „Találkozásaim" Devecseri Gáborral

nére is, milyen megfellebbezhetetlen önhittséggel különítettük el egymástól a remekműveket és a selejtes irodalmat. Életkorunknak megfelelően olyan általánosságokat mondtunk egy-egy elolvasott kötetről, mint: nagyon jó, érdekes, izgalmas, szép, unalmas, olvashatatlan. Kerestük tehát a művekben az értéket, persze a magunk módján, de akkor az örömmel töltött el bennünket. (Bár a mai tizenévesek a mi egykori olvasmányélményeink töredékét birtokolnák!) Kedvenc olvasmányaim között vissza-visszatért a Cox György által feldolgozott görög regék gyűjteménye. Persze akkor még - 12 évesen - nem tudtam, hogy angol, magyarnak gondoltam őt is, hiszen nem figyeltem arra, hogy a művének fordítója is van, mégpedig Komáromy Lajos. Hatása (vagy inkább a gyerekkori emlék) évtizedekig tartott, azonban a Franklin Társulat 1877. évi kiadása alapján 1991-ben megjelent változatot újraolvasva, s már Graves-t s a többi feldolgozást is ismerve, megmagyarázhatatlan az akkori rajongásom. Cox kötetében olvastam azonban először a trójai háború történetét, s ma már bizonyos vagyok benne, hogy az ő feldolgozása készítette elő számomra Devecseri Gábor Homérosz fordításának befogadhatóságát. * A második „találkozásom" Devecseri Gáborral az ötvenes évek végén történt, a Bölcsészkar piarista-közi (akkor Pesti Barnabás utcai) épületében, Kardos László antik irodalom óráin. Homéroszt B. Révész Mária elemezte, s különösen sokat foglalkozott az Iliász, számomra oly kedves 18. énekével. Ekkor váltak számomra egyértelművé az eposz értékei, nagyszerűsége, s mintegy visszaigazolását kaptam a kamaszkori olvasmányválasztásom helyességének. Az elemzés alapja természetesen Devecseri fordítása volt. Ettől kezdve azután elolvastam a sorra megjelenő fordításköteteit, görög-római tanulmányait, Kalauzát Homéroszhoz, a Lágymányosi isteneket, az Epidauroszi tücsköket, az Élet és Irodalomban megjelent írásait. A harmadik „találkozás" az Élet és Irodalom közvetítésével történt, s magam is - mint oly sokan - rácsodálkozhattam az emberi kitartás és tehetség utolsó fellobbanására, amikor Devecseri Gábor A hasfelmetszés eló'nyei-t hétről-hétre közreadta, már gyógyíthatatlan betegen. Aggódva vártam én is a legfrissebb számokat, s azt kívántam, hogy bár csak még sokat írhatna mindnyájunknak