Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Zeusz hasznos fia - SOMLYÓ GYÖRGY: „Zeusz hasznos fia ..." Devecseri Gáborról

megírnia A meztelen istennő ...-t. Nem is mintha bárki akadályozta volna megjelenését. Senkinek nem jutott eszébe ilyesmi. Elég volt nem odafigyelni rá. A még legális hatalomnak kisebb gondja is nagyobb volt ennél; már (vagy éppen akkor) nem volt elég szilárd az efféle durva beavatkozásokhoz; különben is ennél vészesebb esetekre kellett tartogatnia ezt a módszert. A szerveződő ill. vagy féllegális hatalomnak pedig nemcsak módja, hanem legcsekélyebb hajlama sem volt ilyesmire. Meglepő módon azonban (vagy: tehát) ehelyett mind a kettő, más-más irányból közelítve meg a dolgot (a dolog lényegét tekintve azonban azonos módon), ugyanahhoz a kézenfekvő (mellesleg egyetlen kézmozdulatot sem igénylő) igénytelen eljáráshoz folyamodott: az oda nem figyeléshez, az elhallgatáshoz. Az érdektelenséghez, a szó előtagjának mindkét értelméből kiindulva. Egyikük számára sem volt érdekes; mert egyiküknek sem állott érdekében, hogy az legyen: a szerző személyét illetően pedig kiváltképp nem; az már egyiküknek sem volt „aktivistája". Végül nem is azért, mintha valami brutálisan új nyelvi-írói módszerekkel vágta volna mellbe a művelt olvasót (vagy a félművelt, mindig divatorientált irodalmárt). Akkor hát miért? A recenzens őszinte sajnálatára és az olvasó sajnálatos megpróbáltatására messziről kell kezdeni. Igyekezni fogok (a magam jól felfogott érdekében is) ezt a lehető legmeredekebb rövidülésre fogni, a reneszánsz festők merész skurcainak szerény másolójaként. (Hiszen már jókora távlata van.) Devecseri csodagyerekként, szinte „tegnap-szült" Hermészként perdült a magyar irodalom színterére, egyenesen a „lágymányosi" (és Lágymányoson túli) „istenek" asztalára. Született sikerfiként. Életeleme is volt és maradt a siker. Mások is vannak hasonlóképpen ezzel, ha olykor tagadják is. ő nem is tagadta. Csak nála ez - mint sok egyéb is - mértéktelenül túlméretezetten jelentkezett. Talán azért is, mert olyan korán elérte. Túlságosan hozzászokott. Nehezen szokott le róla. S ez nagy hiba. Nehezen viselte, hogy - bizonyos szempontból - túl korán el is pártolt tőle. Nem akkor, amikor (és amiért) majd részben ő maga szolgál rá erre. Az majd csak ezután következik el. Először akkor tör rá, mikor a legkevésbé várhatta, és abban, amit a legméltánytalanabbnak érzett. Mikor harmincévesen, 1947-ben letette - nagy tett nagy szavakat is elbír - „a nemzet asztalára" az Odüsszeia magyarul mindaddig (valamint, majdnem félszázad múltán elmondható: mindeddig) meg se közelített értékű fordítását. Sikervágya is hermészi volt. Gyermekdeden önös. Ám sose mások ellen irányuló (ha pályája mélypontján néha ilyen is megesett vele), sőt hermészien mindig mások megsegítésére törekvő; olykor mindkét irányban szinte komikussá váló