Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Zeusz hasznos fia - LUKÁCSY ANDRÁS: Devecseri emlékek

tésnapján (még csak hatvan lenne a már öt éve halott!), a Radnóti Színpadon rendeztek. Egy lírai csokorban a szerelem apoteózisát kaptuk, amely magában foglalta az egészséges erotika minden szépségét is, úgy ahogyan csak ő tudta megmutatni, s ahogyan még utolsó kötetében is tükröződött a mulandóság cáfolatául. „Szerelemfilozófiai játéka", A meztelen istennő és a vak jövendőmondó pedig értelem és érzelem csatáját vetítette elénk, úgy ahogyan az egyéniségében és munkássága egészében is folytonosan és újra konfrontálódott. Huszár Klára a rendező', akiró'l tudjuk, hogy felesége volt, olyan keresztmetszetet adott ezen az estén, amely nemcsak az életműre volt jellemző', de magára a teljes Devecserijelenségre is. Csernus Mariann pedig az egyes műsorrészletek különböző' szerepeiben azt mutatta fel, amit a klasszikus örökségen nevelődött költőben kevesen; természetesen fakadó, egyszerre földközeli és gondolati humorát. * Sokat dolgozott, mondtam az imént - tapasztalatból. E jegyzetek írása közben került kezembe Pesti Ernő gondos Devecseri-bibliográfiája, amely adatszerűen is bizonyítja a tényt. Az ötvenöt évet sem élt költó'nek nem kevesebb, mint 500publikációját jegyzi fel: önálló köteteket, antológiaközléseket, lírai szépirodalmi értekező' műveket, átültetést és eredetit, drámát és zenés játékot. Egyedül fordításainak címkatalógusa tíz nyomtatott oldalt tesz Ici! S ha figyelembe vesszük is, hogy első versgyűjteménye 15 éves korában jelent meg - olyan teljesítmény ez rövid négy évtized alatt, amellyel kevesen versenyezhetnek. Költő volt-e vagy fordító? - tette fel valaki ügyetlenül a kérdést egy interjúban. Egyszeri és megismételhetetlen tünemény volt, az élet és az alkotás, a nők és a munka szerelmese - s aki ismerte, éppoly jól tudja mint én, hogy megnyerő egyéniségének varázsa vonta be az egységes és most már irodalmunkból-tudományosságunkból kitörölhetetlen Devecseri életművet. (Magyar Hírlap, 1977. március 3.) cs