Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Amennyire lehet, nem ölünk - ORTUTAY GYULA: Devecseri Gábor emlékezete

nem kívánhat tőlem irodalomtörténeti méltatást, munkásságának történeti kifejtését, esztétikai értelmezését. Ez az irodalomtörténet feladata: életrajzot sem akarok elmondani - ez is szétfeszítené adott kereteinket. Csupán személyiségének varázsát szeretném visszaigézni közénk, ahogy visszaigézik majd az én szavamnál erősebb, diadalmas fénnyel, a költői megjelenítés maradandó igazával versei maguk. Valóban: lényét, a fiatal férfit, s az életkora delén épp túllépő érett férfit is valaminő sugárzó fiúi báj határozta meg. Az életkedvnek, életörömnek világos sugárzó fénye. Sokat szeretett csúfolódni egykori mesterének, a görög vallástörténésznek, Kerényi Károlynak módszerén, s most mi mégis ehhez a módszerhez kényszerülünk, amikor jelleme, költészete felől faggatjuk emlékeinket is, verseit is. A mosolygó fiúisten: Hermész öltött alakot ismét benne, mondhatnók Kerényi stílusát utánozva, a tréfáskedvű, az - éles tekintetű fiúisten, aki teli derűvel mindig újra vágyik, aki szerelemmel és csalafintasággal egyszerre töltekezik, aki az értelem tiszta, sokszor hidegnek tűnő tekintetével figyeli a világ kusza dolgait, s hűvösen érti és nem féli ezt a vad világot, mert tudja törvényeit. József volt ő, mondhatnók egy másik hasonlattal: a legkisebb fiú, akit hiába ejtett verembe bátyáinak árulása, aki minden veremből ragyogó mosollyal emelkedik ki s tudja - Thomas Mann jellemzését idézve - a legkedvesebb, az erőt adó köszöntést, aki mindig felderíti hallgatóit, aki maga a jókedvű derű és a világító okosság. Ugye, talán túlzásnak is tűnik ez a jellemzés, talán menekedhettünk volna az irodalomtörténeti formulák mögé e néhány bevezető mondatban? Nem tehettem, még ma is megigéz bennünket fiatal, fiúi ragyogásának elevensége, amely életének nehéz évei fölött is, halála fölött is ott lobog, velünk maradt. Ez a fiúi személyiség fogja egységbe költészetének, írói életművének különböző korszakait, rétegeit. S ennek a személyiségnek első meghatározó jegye egy kiáradó, szinte a világ minden jelenségét átölelő szeretet. Antigonéval O is elmondhatná az egész világnak szóló mondatot: oútoi synéchthein, allá symphiléin éphyn Igen: együttszeretni s nem gyűlölködni jött e világra, s ez a tárulkozó, ölelő szeretet jellemzi költészetét is, ez hitvallása, de ez határozza meg írásainak mindenikét: akár a Lágymányosra, a gyermekkorra, ifjúságára emlékező írásait olvassuk, akár barátairól ír, esztétikai, filozófiai nézeteit fejtegeti. Ez a derűt sugárzó, bizakodó szeretet egyszerre fordul száz irányba, ez a mindent tudó s