Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - ROBERT GRAVES: Devecseri Gábor - egy költőbarátság története. Nádasdy Ádám fordítása

Robert Graves DEVECSERI GÁBOR - EGY KÖLTŐBARÁTSÁG TÖRTÉNETE Első magyarországi utamon, 1968-ban ismertem meg Devecseri Gábort. A Pen Club hívott meg előadást tartani. Feleségemmel a margitszigeti Grand Hotelben laktunk. Volt a közelben a szigeten egy mini-állatkert pávákkal, éppen a párzási időszak zajlott. Eszembe jutott, hogy a páva a muzulmánoknál az emberi tökéletesedés jelképe: a lábai a legrondábbak az állatvilágban, de ahogy fölfelé siklik a szem, egyre jobb lesz, míg végül a nyaknál és a fejtollaknál eléri a tökéletességet ... Hogy verekedtek, hogy rikácsoltak a pávák, miközben darabokra szaggatták egymást! Egy napon latinul rám köszönt egy kerek arcú, vidám küllemű tökéletességimádó a Pen Clubban, aki már több könyvemet olvasta - megismerkedtem Gáborral. Mondtam neki, hogy Magyarországot rendkívüli országnak tartom, méghozzá azért, mert bár rendkívül tehetséges, mégis oly csekély szerepet játszik abban a latin-görög-szláv-germán kultúrában, amely Európa minden népét összeköti, a finnek és a baszkok kivételével. Gábor elmesélte, hogy itt hússzor annyi vers jelenik meg egy lakosra számítva, mint a világ bármely más országában. Megdöbbentünk. Hamar kialakult a szoros barátság, melyet tovább erősített, hogy Gábor a következő évben eljött hozzánk Mallorcára, 1970ben pedig meghívást kaptam Budapestre a Költészet Napjára. Nem vagyok kommunista, még csak szocialista se, távol tartom magam a politikától, bár alighanem jobban látom a tőkés technokrácia ártalmait, mint hallgatóságom jórésze - mindenesetre barátok között találtam magam, még ha meg is ijedtem, amikor megtudtam, hogy mint korelnök költőnek, nekem kell megnyitó beszédet mondanom a Költészet Napján, méghozzá franciául. Gábor és én nagyon jól összeillettünk. A műveltsége, mint az enyém is, szinte teljesen klasszikus alapozású volt, és történetesen mindketten lefordítottunk számos latin és görög művet a saját nyelvünkre. Azt olvastam az életrajzi adataiban, hogy Kossuth-díjat kapott az Iliász-fordításáért. Érdekes véletlen: én meg egyszer díjat kaptam az év legjobb olasz rádiójátékáért, ami ugyancsak az Iliász feldolgozása volt! Gábor is, én is nagyon fiatalon kezdtünk verseket közölni: neki tizennégy évesen jelent meg kötete Karinthy Gáborral közösen, nekem 1916-ban, húsz éves koromban, egy évvel Gábor születése előtt. Mindket-