Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - HUBAY MIKLÓS: Az eposz eleje és vége

pórul járt szegény Viktorokat. A teljesnek ígérkező Catullus ugyanis áldozata lett a háborús készülődésnek. A katonai cenzúrán prűd tiszti asszonyok dolgoztak, akik az ország harci szellemét fehér irodalommal vélték leginkább ápolni.) ... Most üzent, hogy meglátogathatnám. Pillanatok alatt megvan a téma, amely mindkettőnket foglalkoztat mostanában. En a múlt hetekben jegyzeteltem végig Euripidész Ciklopszát. (- „Ne haragudj, Gabi, ezt én már így mondom, megszoktam" - „Felőlem mondhatod Oidipuszt is akár Ödönnek, csak akkor Meneláoszt mondd Manónak, hogy legyen valami egység.") S neki meg ugyanez a szatírjáték lesz a következő fordítanivalója. Ügy látszik, ez az eddig félredobott darab most még divatba talál jönni. - Major is hivatkozott rá a cikkében - mondja Klári. Mivel lehetne együtt eljátszani? Szóba kerül az Alkésztisz - „Közel áll hozzá, hiszen ezt játszották is szatírdrámaként." - „Épp ez szól ellene. Ki hallott két szatírdrámát egy rakáson." - Az érvet és az ellenérvet is Devecseri mondta. S aztán az újabb javaslatot is. - A „Héraklész illenék hozzá." Mondom, hogy a Móricz-hősökből tör ki néha így a vérengző őrület, mint itt Héraklészből ... Erre a „Szegény emberek"-et kezdi idézni, szinte sorról sorra. Közben az egyik asszociációja átszökik egy másik készülő művére. A regényre, mert azt tervez. Diktálni kezd Klárinak. Közben visszaszól: - Ne haragudj, nem akarom elfelejteni ... Jár az agyam, mint a motolla. Ez volt az egyetlen mondat, amely a beteg panaszaként hangzott: látod, erre vagyok ítélve, jár az agyam, mint a motolla. Amíg diktál, egy fiatalkori verse jár az eszemben. Valamikor betéve tudtam. Most is sikerül magamban nagyjából végig mondani. Egészen addig, hogy ... Rövidebb az időm, mint vélném, Ha kérdőn hajol majd fölébem, Mit súgok a halál fülébe? Ferenczy Béni tíz éven át néma volt a halála előtt. Sarkadi Imre írógépén a befűzött papíron félbeszakadt az utolsó mondat. Byron kétségbeesve erőlködött, hogy egy életbevágó üzenetet átadjon az inasának, Fletchernek. Az nagyothallott vagy mi baja volt, de nem értette meg. Byron sírt, mondta még egyszer. Fletcher csak a fejét rázta. Itt most győzött a szellem a pusztuláson.