Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - RÓNAY LÁSZLÓ: Az istenek kegyeltje. Devecseri Gábor hatvanadik születésnapjára

de azzal a nagy lehetőséggel megáldva, hogy hamarosan ők maguk is színre léphetnek. Ekkor már megjelentette első kötetét, melyhez Somlyó Zoltán írt előszót. Tizenöt éves volt ekkor. De magától értetődő természetességgel beszélte ugyanazt a nyelvet, amit nemzedéktársai. Ugyanaz a bukolikus-idillikus világ rajzolódik ki ezekből az első versekből, mint például a fiatal Radnótiéiból. Devecserinek azonban az antikvitás iránt való érdeklődése tudatosabb volt. Világképének alakulását rendkívüli mértékben befolyásolta szeretett gimnáziumi tanára, Máthé Elek, s ezt a felgyúló érdeklődést szilárdította aztán rendszeres tudássá Huszti József, Moravcsik Gyula, Ivánka Endre, a filozófus, és Révay József, aki akkor nem az egyetemen tanított, hanem a Franklin Társulat kis szobájában szerkesztette a Tükör című folyóiratot, ahol oly gyakran szerepeltek e nemzedék akkor még csak ígéretes tehetségei: Devecseri, Jékely, Radnóti, Vas, Weöres és Zelk. E rendszeres és nagy ismeretanyagot röptette aztán költői magaslatokba, ismeretlen kultúrák és összefüggések tovatűnő látomásai irányába Kerényi Károly, a Stemma-kör, a sok közös kirándulás, melyeknek végén a holtfáradt társaságnak Kerényi zengő hangon vogul medveénekeket olvasott fel, míg Szerb Antal szemüvege mögé rejtőzve diszkréten szunyókált. Volt ebben játék. Az ismeretszerzés gyermekes öröme. De az antikvitás újraébredő kultuszának, a szigeti látomásnak nagyon valós és akkor időszerű hátterét is megrajzolhatjuk: tiltakozás volt ez is a beözönlő germán fenyegetéssel szemben; ezek a fiatalok, ókortudós mesterekkel Horatius sokat emlegetett és sokat elemzett XVI. eposzának szellemében a hajóra szálltak, s elindultak megkeresni a messze nyugaton felsejlő Boldogok Szigetét, s az aranykor vergiliusi látomását. Ilyen sziget volt az Argonauták című folyóirat, melyet Hajnal Anna és Trencsényi-Waldapfel Imre szerkesztett, s Devecseriék rövid életű otthonává lett. S ilyen volt maga a Sziget is, mely az élettől kissé messze ugyan, de a szabad szellem megnyilatkozási fórumává válhatott. Ezek voltak a fiatal Devecseri Gábor műhelyei. Ezek is. Hiszen alkalomról alkalomra éppen úgy ott volt a Nyugat-estjein, mint a Vajda János Társaságban, a „nyilvános recitálás"-t a PTOE előadóestjén kezdte, a Gresham-palota félemeleti helyiségében, de megfordult a Continental-szálló pincéjében rendezett irodalmi összejöveteleken, a Szép Szó és a Mikes Kelemen Akadémia öszszejövetelein, s a különféle „irodalmi padlásokon", melyekről ő maga rajzolt oly érzékletes és szellemes képet. A versírás vagy a műfordítás munkája őt sosem kényszerítette „gályapadra". Olyan ember módjára írt és dolgozott, aki