Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - FALUS RÓBERT: „Non omnis moriar". Devecseri Gábor emlékére.

lemileg izgalmas és közérdekű munka lesz a fázisváltások vizsgálata - hogy, például, a Nyugat és a Stemma tradíciója miképpen telító'dött újfajta aktivitással a felszabadulás utáni években, hogy valóban menekülést jelentett-e számára az Iliász fordítása, vagy hogy az 50-es esztendők közepének válságában mi minden roppant össze benne, míg végül egy természetesebb szintézis felé nyílt meg útja. Tehetségének és bámulatos munkabírásának köszönhető, hogy munkásságának önmagán túlmutató jelentősége volt. Hagyatéka lényegével ellenkeznék, ha az „elkötelezetlen" irodalom hívei sajátítanák ki emlékét - akár úgy, hogy szerepjátszásnak tüntetik fel, amit a felszabadulást követő évtizedben vállalt és teljesített, akár úgy, hogy életalkonyának gondolati-érzelmi kiteljesülését elszakítják antifasizmusától, honszeretetétől és szavakban szemérmes, munkában annál aktívabb társadalmi tudatosságától. Irodalomszemléletére is merhetjük ugyanezt mondani: bizonyos vonatkozásokban inkább az ifjúkori mester, Kerényi Károly módszere irányította látását, mint a marxizmus esztétikája, de elméleti munkásságának legfontosabb terepén, a műfordítás elveinek megfogalmazásában a történeti szemléletnek és a költészet társadalmi meghatározottságának fegyvereit vitte harcba. Szívet s elmét vidító anekdoták kísérték életét - mindig olyan szellemdúsan, mintha ömaga költötte volna mindahányat. A tegnapi anekdoták immár legendákká nemesültek, sohasem szomorúságra, hanem emberi önmegvalósításra indítva, mint őt magát, kinek a munka szenvedélye lett már, szép tündére, ki mindenek felett jár ... Szépírói munkásságának átfogó felmérése, ismételjük, ezutáni teendő lesz - az első kötetektől (A mulatságos tenger, 1936., Barátaimhoz, 1939.) kezdve a végső alkotásokig. Utolsó korszakának esztétikai súlyát akkor tudjuk majd jobban érzékelni és értékelni, ha posztumusz kötetét lapozgatjuk. Teljességében - remekléseivel és megtorpanásaival együtt - kell látnunk költői hagyatékát, reális arányokat kutatva a csodagyermeki pályakezdés és a további ciklusok között, amelyek sorába természetszerűleg tartoznak oda 1945 után publikált könyvei is. Sajnáltuk, hogy késik, egyre csak késik Beszakad az idő című gyűjteményes kötete. Magunk miatt is, de elsősorban miatta sajnáltuk, hiszen mindennap