Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - NÉMETH GYÖRGY: Devecseri, Szapphó és a műfordítás korszakhatára

Ehhez természetesen nem elég a filológus és a fordító, ehhez költó'nek (is) kell lenni, és Devecseri költó' volt. Szó'lló'sy Klára tehát úgy választotta ki Devecseri fordítását a magyar Hatvány-kötetbe, mint ahogy annak idején Hatvány Adyét. S Szó'lló'sy okai nem is különböztek olyan nagyon Hatvány okaitól. Az 1909 után megjelent Szapphó-fordítások színvonala ugyanolyan vegyes volt, mint a Hatvány által elvetett magyarításoké. Doby Andor a rímes fordítás hagyományát folytatja, csekély meggyőző erővel. Istennek látom azt a férfit, Ki szememben ül veled. Hozzád hajol és úgy hallgatja Édes beszédedet. Mellembe vág csengő kacajod, S a szívem lángra kap. Én kedvesem, ha már csak látlak Beszédem elakad. Elnémul ajkam, s végig rajtam Szilaj tűz surran át. Fülembe tompa zúgást hallok, Szemem semmitse lát. Homlokomon verejték gyöngye És oly sápadt vagyok ... A testem reszket, szívem kábul ... Éretted meghalok. (Doby Andor, 1913) A filológus-műfordító Csengery AABB rímelésű, négysoros strófát alkot, amelynek negyedik sora adoneus, az első sor 11 szótagos, és őrzi az eredeti metrumot, a második és harmadik sor azonban tíz szótagos, és metrikailag nehezen értelmezhető: Isteneknek mássá az én szememben Az a férfi kinek véled szemben Ajkad édes, lágy szavát figyelve Csügghet a lelke.