Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

történt, ahogy szerettem volna, dehát mindenből az lesz, amivé nő, s ez a Válasz kinőtt a kezünkből, legyen elégtételünk, hogy mi hárman bábáskodtunk körülötte a születésekor." (N. L. levele Fülep Lajosnak. 1934. dec. 9. Közli Monostori Imre a Napjainkban, ld. alább.) Az 1935. 5—6. máj.—jún. számtól Sárközi György veszi át a szerkesztést egészen 1938. júniusig, a lap megszűnéséig (ld. 154. jegyz.). — okt. 1-től egy új Válasz jelenik meg: N. L. 1934. aug. 27-én írja Fülep Lajosnak: ,,...a második szám sokaknak tetszett, s itt nagy felzúdulás van mellettünk. A Válasz szerkesztőbizottságába több írócsoport vezetőjét is bevehetjük most; Kerék Berlinből is nekünk dolgozik, s egy másfél íves rovatot szerkeszt; Illyés a verseket veszi át; Erdély képviseletét Tamási vállalja; a szegedi írócsoport is csatlakozik; az Irodalomtudományi Társaságnak a Válasz lesz a hivatalos lapja, s Féjáék zavaros jóakarata is okosabb ha a mi felügyeletünk alá kerül. Ha te még mindig úgy gondolod, hogy a bizottság mellett én legyek a felelős szerkesztő, vállalom, a borítékon ezt természetesen nem tüntetjük fel. Én is úgy látom, hogy Pali elszöszmötöli ezt a ma már országos ügyet. Én minden szerkesztőtársnak meghagynám a maga szakterületén az autonómiáját (...) de a lap végleges tartalmát magam állítanám össze." (A levelet közli Monostori Imre a Napjainkban, ld. alább.) Fülep javaslata, hogy a Magyar Szemléhez hasonlóan egy szerkesztőbizottságot hozzanak létre (ld. 121. lev.). Igy a Válasz 1934. 3—4. okt. számán az addigi három szerkesztőt (Fülep, Gulyás, Németh) egy szerkesztőbizottság váltja fel. Tagjai: Buday György, Féja Géza, Fülep Lajos, Gulyás Pál, Illyés Gyula, Németh László, Szerb Antal. Felelős szerkesztő: Gulyás Pál. A címlapon főmunkatársak: Buday György, Féja Géza, Fülep Lajos, Gulyás Pál, Illyés Gyula, Juhász Géza, Kerék Mihály, Kerényi Károly, Kodolányi János, Matolcsy Mátyás, Németh László, Prohászka Lajos, Cs. Szabó László, Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Tamási Áron. A szám tartalma pedig a következőképpen alakul: Németh László: Érdemes-e?; Cs. Szabó László: Francia önvizsgálat; Szabó Lőrinc: A kurtizán prédikációja [versj; Tamási Áron: Táborozás a kikötőben [elb.j; Vas István: Egy költőhöz [vers]; Zelk Zoltán: Kifosztott táj [vers]; Illyés Gyula: Az értelmiség, mely nem értett szót; Kerényi Károly: Olympiai töredék; Hamvas Béla: Bizánc; Matolcsy Mátyás: A mezőgazdasági üzemek nagyságának megváltoztatása és a telepítés; Kerék Mihály: Tévedések és fogalomzavar a föld kérdése körül; Waldapfel Imre: Az európai öntudat filológiája; Otokár Brezina, Frantisek Halas, Jan Carek versei Horváth Béla, Szabó Lőrinc és Illyés Gyula fordításában; Féja Géza: Bányai Kornél. TÁJÉKOZÓDÁS: Makkai László: Egyetemi élet Kolozsvárt. BÍRÁLAT: Gulyás Pál: A kritika; Gulyás Pál: Áprily Lajos: Az aranymosó balladája; Juhász Géza: Irodalmunk nyugati szemmel [Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet]; [N. L.] Pörje Sándor: Fontos könyvek (Babits Mihály: Az európai irodalom története; Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet); [N. L.] Az új Válasz. [Illusztráció] Buday György fametszete. Mind a szerkesztőség átalakulása, mind a munkatársi gárda jelzi, hogy a Válasz vidéki lapból ekkor válik országos folyóirattá. (A Válaszról Id. N. L.: Tanu-évek. Kalangya /Újvidék/, 1938. dec. 534-535. ].; K. Nagy Magda: A Válasz. Bp., 1963.; Bata Imre: A Válasz indulása. In: B. I.: ívelő pályák. Bp., 1964.; Juhász Izabella: Gulyás Pál és Sárközi György levelezése. Könyv és könyvtár. 5. köt. 1966. 77—133. I.; Bényei József: A Válasz repertóriuma. Debrecen, 1973.; Monostori Imre: „Kéziratodat tovább küldtem Kecskemétre." A Válasz születése Németh László Fülep Lajoshoz írt leveleiben. Forrás /Kecskemét/, 1984. máj. 81—87. I.; Monostori Imre: A nagy szenvedés szent és megszentel. Németh László tizenhárom levele Fülep Lajoshoz. Napjaink /Miskolc/, 1985. febr. 22—25. I.) — „megindították a debreceni írók": Nem került rá a Válaszra. — B. H .-cikkeimet: N. L. két cikket írt ekkor a Budapesti Hírlapba: Őstehetségek és fogalomzavar (1934. aug. 25. 5. I.), mely a Nemzeti Szalon „naiv festők" kiállítása kapcsán az őstehetségekről szólt, és A nép Eötvös-kollégiuma c. cikket (1934. aug. 26. 5. I.), melyben egy, az Eötvös-kollégiumhoz hasonló intézmény felállítását javasolta a népi tehetségek támogatására. (A két cikket a Tanúban is közölte: 1934. 9. sz. nov. 258—266. I.) N. L. javaslatáról heteken át tartó ankétot rendezett a Budapesti Hírlap. Az ügyhöz hozzászólt Veres Péter (A magyar őstehetségek problémái. B. H., 1934. szept. 12. 4. I.), Kerék Mihály, Féja Géza, Szerb Antal, Makkai Sándor, Tamási Áron, Schütz Antal, Ottlik László, Szekfű Gyula, Vitéz Litkey György, Pruzsinszky János dr. és Tomori Viola. A vitát N. L. zárta: Két sors közt. Zárószó az őstehetségek vitájához. A cikkből kiderül, hogy — a levélbeli reménykedéssel ellentétben — a terv nem valósult meg. ,,A nép Eötvös-kollégiumának a terve egy időre megint az én