Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Társaság anyagi erők híján fuldoklik, valamit mutatni kell a világnak. A Déri M. igazgatója — sok-sok fecsegésem és időpazarlásom ellenében — megengedte, hogy a tanácstermet használhassuk. így 200 P (kettőszáz) évi városi támogatás (!) mellett tudunk műsort is nyomni időnként, és legalább van otthonunk. Szóval a Társaság „egzisztál". Az első ülést — társalgást, „szellemi lakomát" — Kondor vezette. Beszélt Karácsony S. szellemében, Exodus-módon: az indogermán szellem elnyomja etc. ... Én már régóta figyelem Karácsony S. debreceni csoportjának szereplését, s többször meghallgattam a Mestert, előadja az életét, Isten őt idevezette, kidobták ebből az állásból, majd Isten odacsudásította. Isten mindig megtette a huszárvágást etc. etc. Valóban „anekdota" volt az előadás. Figyeltem az arcokat, a hallgatóság összetételét. „Egzotikum-magyarság." A Te „mély magyarságod"-nak a — paródiája. Mivel „kritikai szellem" vagyok, nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy Lükő Gábor sógoromnál mérsékeljem ezt az „elkarácsonyodást". Nem láttam Karácsonynak a tiszta vonalvezetését. Mintha meg-megtorpanna önmaga előtt is, és valami belső hazugság csömörében bugyborékolna. Óvatosan les ki hájtömegéből, és számítgatja az esélyeket... Durva a hangom? A Válaszra gondolok vissza. Debrecenben sétálgattam a Mesterrel. Kértem, adjon cikkeket. Emlékszel, én többször emlegettem Előtted, határozottan oda akartam kapcsolni körünkhöz. „Adunk tiszteletdíjat?" — kérdezte. „Anélkül nem adok írást. Elvből." Ezt becsületszavamra állítom, így történt. Van abban a nagy darab emberben valami örök kaccenjammerszerű józanság... S mivel okos, tudja, hogy a „transzcendens" értékes portéka, hát a mellérendelő - és etc. magyarsághoz (sokban a „mély magyarság" ellaposított másolatához) odacsapja - a magyar transzcendens. Nem indogermán, józan, de transzcendens. Szóval, forgatjuk úgy ezt a szerencsétlen szót, ahogy akarjuk. „Te égtél" — ezaz égési expresszió lobogott a „mély magyarságodon". De ők inkább az ambíciótól égnek... Most már jó vagyok nekik. S a LükőG.-t körülfogó debreceni káder most Téged nyálaz körül antiindogermán váladékával. Ti. Lükő G. mozgatja az itteni kádert, azt meg Karácsony Sándor. Sokszor bámulom a [sérült szó] izmusukat. Igaz, Lükőt otthonról pénzeli az apja (nyug. miniszteri tanácsos, Becker Ádám), de [sérült szó] is kártyázhatná. Lükő jó fiú lenne, de naiv, ill. egészen infantilis sokban. Ha román versfordításhoz etc. igénybe kell venni, hasznos. De az Egészről, pláne az irodalmi művek struktúrájáról, azok egymáshoz való viszonyáról fogalma sincs. Sok-sok részlettudósítását irigylem zenei folklór terén. De nem tud vele mit kezdeni. Esetleg szakmunkákban. Mindez rendben lenne, de Karácsonyt beleheccelik, hogy az utolsó ikráját is kinyomtassa. Megpróbáltam azt, hogy kritikailag szeressék a Mestert. Azóta úgy néznek rám, mint aki halálos ellenségük vagyok. Karácsony egyszerűen szent előttük. Krisztust inkább lehet bírálni, mint őt. [...] Kondor a legrendesebb ember. Ő valóban híved volt kezdettől fogva. De az egyetemen uralkodó aulikus rendszer lélekvesztőjén ellensúlyozva — Tankó mellett inaskodva — egy vibrálást ösztön, reflex alakult ki benne. [...] (Sietek az iskolába, ma egész nap óra. A Mozart-verset se írtam meg, „nyomom a pedált"... Bocsáss meg az írásért és kapkodó logikámért. De vegyük sorra a logoszt...)