Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

az Ember és szerepen, bár tegnap egy olyan lökést kaptam, amely lehet hogy hamar elkészítteti velem. Katona Jenővel, a Korunk Szava szerkesztőjével kerültem össze, ember, aki benn lubickol politikában és irodalomban, sonnan nézdegél ki rám. Rendkívül tisztelettudó velem szemben, nemcsak társaságban, az újságjában is, de a szavain áttört egy kis ugrató csodálkozás, hogy az ország számára, ezekben a nehéz napjaiban, nincs semmi mondanivalóm. No, te híres mártír (= tanú), most itt az alkalom, hogy elégettesd magad mint németgyűlölő. Lám Szabó Dezső (akit különben idáig mi is leköptünk), ő szinte keresi a börtönt, no de az ő könyvét nem is adja ki a Franklin, nem iskolaorvos stb. Valami ilyet olvastam ki a beszédjéből. Erre nekem persze, joggal lehet az a válaszom, hogy én a politizálást még 1936-ban abbahagytam, amikor a falukutatás és egyebek virágjukban voltak. A külső ugratónak azonban belül is megfelel egy ugró, s ezért szeretném minél előbb tető alá hozni az Ember [és] szerepet, más választ ugyanis Szálasiékra, zsidókérdésre, német veszedelemre stb. én úgysem adhatok, mint régibb válaszaim történetét, s a kudarcaimból leszűrt gyanakvást, tehetetlenséget, s némi reménykedő várakozást a dolgok évszázados sodrával, s a megmaradt magyarság vegetáló erejével szemben. Két-három nap óta más kézirataim is előszedtem, holnap-holnapután talán már el is készülök Papucshős című színművem (nem vígjáték!) első kéziratával. AVIL Gergelyt kéred? Én sem tudom, hogy csikarom ki Németh Antaléktól. Katona J. ajánlotta, hogy az ő katolikus apparátusával kiszedi belőle, ha első közlésre neki adom. Én azonban csak végső kétségbeesésben fanyalodnék a K. Sz.-ra, még ha előszót írhatnék is elébe, protestáns és szocialista voltomat hangoztatni. A darabra őszi drámakiadványomhoz volna szükség, melyben hat művet (Bodnárné, Villámfénynél, VII. Gergely, Papucshős, Pusztuló magyarok, Humanisták) készülök kiadni. Az utolsó kettő vígjáték, hate csakugyan hadakozni akarsz tréfával, a Humanisták (terjedelme révén is) alkalmas volna a Jellegnek, legalábbis egy-két részlete. Nem ajánlom, hogy Babitsnak írj vagy az Utolsó szót elküldd, ezek az emberek a pesti irodalmi világ fülével hallanak, te pedig a temetőre néző magányosság szavaival beszélsz. Ha revideálni akar, várd be. Szeretettel ölel: N. Laci 160. [Debrecen, 1938. máj. 24.] 1938. V. 24. Kedd du. Kedves Laci, ahogy belépeka szobámba, itt vár leveled az asztalon. A levél,

s bennea képek. Az egész család továbbfotografálta már a törökvészi „Bűnt" s három kislányodat — a lelkébe. A középső mily komoly, mily írói öntudattal hajol az asztalra! Utódod lesz? A balszélső arcán mintha legjobban kimutatható lenne a N. L.-reflex. A jobbik: Ella? Most nagyító-