Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Utolsó pillanatok 1938. máj. 16. Hétfő éjszaka »N. L szellemének Az éjtszaka nagysága ablakomra fekszik, de nincs gondolatom. A gondolat meghal az éjszakában s repülök mint egy kő vakon. Mi van szíveddel? Vedd ki, küldd ide, én elteszem, ne félj, nem szúrom át! Ha jön az éjtszaka, leborulok előtte, — s koronát kapsz, koronát! Csak néhány pillanat az álom, ereimben lassul a vér, ereimben a vér lassan megáll és jön az elsötétülés. Isten Veled! Ez az utolsó pillanat, most búcsúzni kell, most meghal a levegő is, sötét lesz minden... A hold is sötétet leheli... Azt mondod, hogy a szíved gyönge? De a sorsod erős! Vágd ki a sárkányok szívét, szaladj, s hallgasd, mit zengenek a madarak! A dolgok kiestek szememből s ott feküsznek a föld porában. Üres gödör lett fent az ég. Merre menjek? Nincs vezeték... De a Te szemed még fénylik, csak még egy percet csiholj ki a vaksötét időből — s Tiéd lesz a Nap sa Hold! Nem ezt akartam, óh nem ezt a szót! A szónak az apját, ükapját! Hátra akartam futni, messze hátra... De a szavaknak őse el van ásva. G. P. Isten Veled, Laci, aludj mélyen! A Te szívednek még vidáman kell dobogni - csak higgy a sorsodban! Higgy! Vedd elő az Evangéliumot... Másnap este. Viszem a levelemet a postára.