Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1934. ápr. 16.] Kedves Laci, ma írt Tóth, hogy a lap elseje előtt kijön. Olyan furcsa nekem mindez, mint egy gyors operáció. Úgy szeretnék az egész anyag előtt és fölött eltűnődni, méregetve, mit kellene elhagyni és pótolni. A munkatervet közlöd? Ez fontos. Lehet, holnapra már itt lesz előző levelem visszhangja, de belevágok a válaszodba. Féja erre járt, a Kodály-est és az Ady Endre-színdarab („suhanc!") alkalmából. Úgy látom, Szabó L., Kodolányi és többek némi kontinentális zárt akarnak létesíteni a Válasz ellen. Nem olvastam a M.országban Sznobok és p.-ok c. cikkedet, Féjából próbáltam kicsikarni. Tea M.országba válaszoltál Féjáéknak> de Szabó L. ráült a cikkre, még Féja sem láthatta. Bizonyos kárörvendés csengett ki egyéniséged túláradó líraisága és hiperindividualizmusa felőli megállapításából, némi sajnálkozás, mint amilyenekkel önmaguk gubancába bonyolódott, nagy tehetségeket szoktak illetni. „Nem érintkezik velünk, egyszer egy héten legalább..." Magyaráztam neki, hogy mily rettentő munka nyűgöz le: iskola, Tanu, egészségügyi folyóirat... Aztán hirtelen így fordult a beszéd: „Ne N.-tel érintkezzetek! Velünk érintkezzetek! Akkor áll a vásár?" „Természetesen, akkor rendben van minden... Isten ments, hogy kéziratesőt zúdítsak a Válaszra, de azt se szeretném, ha a kezdetén eltokozódna. A Tanu VI II.-ba ne írj semmiféle olyat, Laci, amit később megbánnál. Ha haragod első fellobbanásában papírra kanyarítsz vmit, küldd el hozzám, én és Zolnai és Géza, hűséges barátaid leszünk, ellensúlyaid elszigeteltségedben. Ezt a lapot voltaképp azért küldöm, hogy felhívjam a figyelmedet a legnagyobb objektivitásra. Légy nagylelkű, szoríts velük kezet, mint legfelsőbb bíró, lázongj, de csak belül, s aztán legyen a szó orgonamély és méltóságos. (Én is mennyit lázongok belüli) Ugye nem haragszol, és nem értesz félre e lapért? Téged diadalmasan akarlak látni, győztesen, sohase belepirulva saját rekedt önérzetedbe. Isten Veled, Laci — hosszú éjszakákat és szép hajnalokat! Ui. Kénytelen vagyok, sürgetésre, odaadni e héten az Új íróknak verseimet. Vagy adjam idáig megjelent tanulmányaimat (N. L. — 0. G. — Arany J. — Tanu — Madách)? Ti. ebben az esetben öt-hat, eddig meg nem jelent legjobb versem a Válaszban is kijöhetne (Háló, Ez itt Hadház, Reggel, Sötét a szobánk. Jönnek a fák stb.). Mit tegyek? Ki tudja, mikor írok megint verset? Oly régen nem írtam... Ölel: G. Pál 1934. IV. 16. 91. [Budapest, 1934. ápr. 16. (?)] Kedves Barátom, Fülep írt, ő úgy tudja, hogy ti nem akarjátok a Válasz-címet, s csodálja, hogy én ezt az ostobaságot erőltetem. Persze megírtam neki, hogy áll a dolog, s hogy én a Petőfinek is