Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

össze. — Szabó egész okosan szóit hozzá Pfistererhez, kíváncsi vagyok a Fenyő-kritikájára. — Géza bírálatait nyugodtan hozhatjuk, elevenek, szabadok, de szeretném, ha gondolna kissé személyisége folytonosságára. — Kondor cikkével egyetértek, örülök, hogy nem dicsérte agyon Paulert, én is most foglalkozom vele, bizony relatív, hazai nagyság. A Kardos-kritikák is helytállnak, Debrecen kitett magáért. Nagyon kérlek, a lap címére vonatkozólag fogadjátok el első ajánlatomat, legyen Kísérlet a neve. Ez tökéletesen fedi hangulatomat, éppúgy, mint a Tanu, s meglássátok, becsületet, jó csengést szerzek neki. Irj, ha beleegyezel, rögtön megírok egy egyoldalas bevezetőt. Sokszor ölel: Németh L. 83. [Debrecen, 1934. márc. 28.] Kedves Laci, itt küldöm Zolnai Fenyő-cikkét. Pirossal megjelöltem a kihagyható részeket, Zolnainak is példálóztam erről. Ha Te úgy találod, hogy helyes a kihagyásom, maradjon így. „Zolnai" majd belenyugszik. De ha maradhat az eleje és hátulja, hát maradjon. De akkor bent, a 3. oldalon, az én piros betűs beiktatásomat töröld. Válasz? Kísérlet? A lap keresztsége megtörtént. Válasz lett a neve. Az a kérdés, szokás-e, célszerű-e egy új keresztelőn átesni. Pl. Te N. L. vagy. S holnap előrukkolnál egy új névvel? Az eset nem egészen analóg? Lehet, de közel áll hozzá. Én azt ajánlom, maradjon Válasz, bár a Kísérlet is vonz, de a Te megnyugtatásodra szolgálhat, hogy a Válasz-cím is a Te gyermeked. Elsőszülötted, Laci, ne taszítsd le szegénykét a Tajgetoszról! Sajnos, a Madách-tanulmányról nincs másolatom. Három nap kell még, hogy végleges formába öntsem, egybehangoljam a részeket, hozzátoldjak és kilökjek. Nagyon kérlek, tedd postára, s én egyenesen Kecskemétre küldöm. Füleppel mi van? Zolnainak kiadtam egy új szerepet: a régi Nyugatot, a Kritikai Lapokat és még jobban visszamenőleg egy Bajza, Vörösmarty-féle kritikai lapot cédulázzon és térképezzen fel: Az irodalmi lelkiismeret állomásai vagy más ilyen cím alatt szeretnék egy áttekintést, szemelvényszerűt, bevilágítót — hasznos lenne, buzdító, alkotásra serkentő. A következő számba 3-4 oldalt szeretnék Marlowe Faustusáról írni, figyelmébe ajánlva a magyar drámaírásnak. Nem érnél rá Debrecenbe lerándulni? Mindig szeretettel vár, itt a dívány üresen, fölötte lebeg szellemed — Laci, ha annyira szívedhez nőtt, legyen Kísérlet. Ölel: Gulyás Pál 1934. III. 28. Szda. Eszembe jutott egy ötlet. Nem lehetne-é a Pfisterer-szemelvény végéhez hozzácsatolni a Zolnai megjegyzéseit, azt a részét, amely nincs kifejezetten nekünk szánva, az érdemi részt, ily címmel: Egy olvasó megjegyzései (Z. I.)? Ez fokozná a lap kritikai atti-