Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

alatt készült, azóta nekiültem Petőfinek, hogy mégis belőle kell kihúzni az igazi címet. Képzeld el, megvan. A Levél Arany Jánoshoz végét próbáltam összegezni („képzeletem százrétű vitorlájában"). Vitorla: ez a kifejező cím. Érezned kell! A korszelek fújnak benn, s az ország hajója ingadozik. A hajó nyúlik fel a szelekbe általa, s a szelek szólnak a hajóhoz. Petőfi-cím, tökéletesnek érzem. Ölel: Németh L. Itt van nálam Földessy, elsőrendűnek tartja a Vitorla-képet, már rajzoltatja is Szőnyivel. Köszönöm az újságokat. Üdv.: Ella 79. [Debrecen, 1934. márc. 17-18.] 1934. III. 17. Kedves Laci, első pillanatban elvarázsolt a Vitorla. Nekem kedvenc eszmém volt régen is a tenger (I. Testvér gályák!), s így vonzott a szó. Átrohanok Szabóhoz „Megvan a cím!" — kiáltok. „Vitorla..." Szabó borotválatlan volt, rettentő „reális", s így replikái kérdező akcentussal: „Pelenka?" Aztán jött Veres Péter, az a parasztíró, Féja küldte ide, hátha hasznát vehetnénk a lapnál. Tárgyalunk a címről. „Vitorla..." - reklámozok. „Önképzőköri, avult tárgycím... " — szól a „paraszt" (s tényleg az, de okos!). A két ember elment. Egyedül. Ismét kezd tetszeni a cím. „Jönnek a fák" — ez a versem kezd felcsendülni. „Úsznak a porban a fák, Mint hajók a tengeren..." Vitorla, Vitorla, Vihorlát, Gutin... Szaladok Juhásznéhoz. „Vitorla!" — „A Válasz százszor jobb!" — szól Gitu. A fejem kezd főni. Előveszem én is Petőfit. Az istenit... „Talpra magyar, hí a haza...' Reng a szoba. „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, VÁLASSZATOK!" Én is „kihúztam" a címet, Petőfi-cím, tökéletes: Válasz. No de „kilevelezem" magamból a „szuszt", Madách vár, Isten Veledl Még egy megoldás. Cím: Válasz. S jelvényül ott lesz középen egy rajz, egy vitorla. (Talmudi?) De ha annyira ragaszkodsz hozzá, isten neki. Dönts, mert „megáll az isteni menet". Jelszó: Petőfi. De ami a kritikai részt illeti: Isten őrizzen Petőfitől! (Kicsinyes vagyok, en détail-szellem?...) Ölel: G. Pál III. 18.: Válasz. (Kihúzva egy sorsszerű Petőfi-versből!) Géza már azóta elvitte Hozzátok „szelíden borongó illedelmet"...