Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1934. febr. 8.] Kedves Palim, örülök, hogy az emlék „zeng" és nem nyöszörög, nagyon szerencsésnek tartom a mi barátságunkat, s ha négy-öt nap munkátlanság hihetetlenül ki is fárasztja az embert, ittléted mindegyikünknek megérte ezt a fáradságot, én újra meggyőződtem, hogy barátságod nagyobb garancia ügyem mellett, mintha a „szajhák" kara udvarolna körül, te pedig közelről láthattad, hogy akármilyen hibáim vannak is, egész életemet akarom eszmévé váltani, illetőleg nem is tekintem életemet másnak, mint kidolgozatlan lemeznek, melyből ciánnal és savakkal, a szenvedés mérgeivel kell egy eszmét előhínom. Az első jó hír: Fülep írt, itt a levele szó szerint: „Kedves Barátom, végre egy jó hír a külső világból, s hozzá Pestről! Olyan vállalkozáshoz, melynek Te állsz az élére, szívből és örömmel csatlakozom. Csak arra kérlek, idején mondd meg, mit írjak, mert még mindig tartó nyavalyásságom s egyéb dolgom miatt munkaidőm nem mindig számítható ki pontosan előre. Azt írod, jövőre beolvasztod a Tanút. S az idén? Azért kérdem, mert a múlt októberi szám óta nem érkezett ide, s már attól féltem, megszűnt, éppen most reklamáltam meg a pesti könyvesemnél. De akármibeolvad a Tanu, én nagyon sajnálni fogom ezt a nagyszerű, s azt hiszem, világszerte egyedülálló erőpróbát. Belőle azt a meggyőződést szereztem, hogy számodra nincs lehetetlenség. S a szellem ábrázatjáról hiányzott nekem éppen a télen, oly hamar megszoktam, hogy már el se tudom képzelni nélküle. Szeretettel üdvözöl: Fülep Lajos." Igy tehát hárman vagyunk szerkesztők, most már csak arra vigyázzunk, hogy szégyent ne valljunk az első „Válasz"-számmal. Azt ajánlom, alakíts magad körül valami irodalmi tanácsfélét, melyben az egyetemi hallgatók egy része is benn legyen, Némedi föltétlen, s kezdjétek meg a propagandát, adatgyűjtést stb. Elsősorban szerkessz egy körlevelet, melyet a kisebbségi magyar írókhoz küldünk el, a következő, esetleg kiegészítésre szoruló kérdésekkel: 1. Mi a véleménye az ottani magyar kisebbség helyzetéről, irodalmáról, jövőjéről? 2. Milyen csoportjai vannak az ottani kisebbségnek, kik irodalmi képviselőik, folyóiratjuk, melyikben mit tart értékesnek? 3. Kik vennének részt egy olyan tudományos munkában, amely az ottani magyar nyelv, népművészet, tájjelleg, szociológiai tagozódás, városok stb. tanulmányozását tűzné ki célul, lehetőleg tömör, összefoglaló dolgozatokban? 4. Érdeklődik-e a megszállók (szerb, cseh, román) irodalma iránt, kiket ismer, akiknek alaposabb ismereteik vannak? A román (cseh, szerb) irodalomnak, életnek milyen jelenségeit szeretné ismertetni? 5. Megengedi-e, hogy neve alatt idézzünk a körkérdésre adott válaszából stb. Hasonló módon kell a magyar vidéket megszervezni, ennek az „osztálynak" az élire Gézát állíthatnád, esetleg Kuthyval mint segítséggel. Felkutatandók az összes vidéki csoportok: Szegeden a Buday Györgyéké, Pécsett, Győrött, Sopronban a meglevő alakulatok. Szeretném, ha az első számban jönne már egy cikk a „magyar vidék gócai" címen. De vigyázat, nehogy valami Budapest-ellenes förmedvény legyen belőle! Össze kellene állítani: 1. hol vannak a vidéken számottevő írók, bekapcsolható dilettáns kö-