Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

utolsó tíz év magyar irodalmi vitaanyagát újítom fel, s bejelentem az új Sturm und Drangot. (Ne ijedj meg!) Négy kis lélektani cikkem valószínűleg ki fog szorulni (Bevezetés a poétikába, A szellemi élvezetről, A tanulás lélektana, Elmebetegségek). A fizika új szelleméről szóló tanulmányom remélhetőleg elkészül. Az említett Felsőgödi leveleken és a Kritikai Naplón kívül még a Magyar irodalom-rovatba kerül három cikk: 1. Regénytípusok 2. Márai és Ignotus Pál könyvei 3. Tünetek és tünemények (sok apróság). A munka javán valóban túl vagyok. De csak az első évi munka javán. Az első négy szám s a hátralévő kettő is csak előjáték, a komoly munka jövőre kezdődik. A lap kibővítési tervektől pillanatnyilag idegenkedem, a magam erejében bízok még legjobban. A Tanu első évfolyama tizenhét nagy tanulmány megírására kötelez (legalább 4 ív egyegy), két vagy három éven át minden számban adok egyet, s mögé 1-2 ív annalesszerű bírálatot. Meg akarom kezdeni szépirodalmi műveim kiadását is, minden számhoz adok egy mellékletet, az első melléklet: a verseim, második: Gyász. Három év alatt talán be is fejezhetem a Tanút, egy nagy tanító művel: saját „szellemtörténetemmel"akarom befejezni. Azt hiszem, épp elég tervet zúdítottam a nyakadba. Úgy sajnálom, hogy nem támogathatlak, nem bátoríthatlak jobban, többet érdemelnél tőlem. De hát itt a kor! Elég hatalmas ahhoz, hogy buzdítson, izgalomban tartson. S mért ne legyen nekem is valakim, akitől úgy kapok, hogy nem kell visszaadni. Szeretettel ölel: Németh László Felsőgöd, 1933. május 17-én. 35. [Felsőgöd, 1933. júl. 19.] Kedves Barátom, bár rég elkészültetek rá, őszinte megdöbbenéssel vettem bátyád halálhírét. Az utóbbi időben elhallgattál, nem gondoltam, hogy ilyen szomorú oka van. Kérlek, add át az egész családnak s különösen szegény édesapádnak részvétünket. Ha nehéz napjaidban szórakozást találsz benne, írj nekem. Mindig nagy szeretettel s növő megbecsüléssel gondolok rád, egyetlen barátom — ölel: Németh László Felsőgöd, 1933. július 19-én.