Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

tanulmányok. I. 697—701. I.) G. P. rövid felszólalásában egy írókból és katonákból álló állandó bizottság létrehozását javasolta. (Ld. A lillafüredi írótalálkozó felszólalásai c. dokumentumot. Márki-Zay Lajos dr. gyorsírói feljegyzései, az írók sajátkezű javításával. PIM Kézirattár V. 4308/3.) G. P. Lillafüredi napok címmel jelentetett meg beszámolót az írókongresszusról (Forrás, 1943. jan. 118—120. I.). E cikknek fennmaradt az eredeti kézirata (Gulyás-hagyaték), melyből kitűnik, hogy az utolsó bekezdés nagy részét törölte a lap, s helyette önkényesen beírtak egy mondatot. Ez módosítja az írás végkicsengését. (A kihagyott részt szögletes zárójelben közöljük.) „1942. november 24. Kedd. Reggel, délelőtt 10—11. Az > Árpádé röpíti vissza a magyar írókat a Keleti felé. Mint egy síni Albatrosz. Antal István házi sapkáját húzza fejére cilinder helyett, s egy újságba merül. [Talán most pótolja az eljátszott három napot, az írók kedvéért lila lángba dobott komoran sötét állami penitenciát. Hiszen az államférfi, ha valóban annak érzi magát, véres panorámák kínját érzi lelkében. Államférfinak lenni bűnhődés. De nem penitencia az író sorsa is? Lilla Csokonai számára csupán játszi tünemény volt? Ez az égi tünemény nem volt az ő számára a halál fuvolája? Ötven író: ötvenféle halál... Jaj annak az írónak, aki megtagadja a halálnak feléje kinyújtott csontkezét!] A jói végzett munka tudatával teheti." (Ez az utolsó mondat a kéziratban nem, csak a Forrásban szerepel.) Ld. még ezzel kapcsolatban G. P. 1943. febr. 14-én Nagy Andráshoz írott levelét (Gulyás-hagyaték): „...a lillafüredi cikkért nem vállalom a felelősséget. Az elejét, közepét és végét megcsonkította H[ankiss] J[ános]. S az utolsó mondatot ő írta." 386.amióta a Keletiben elváltunk: 1942. nov. 24-én, a lillafüredi írókongresszusról (ld. 384. jegyz.) visszajövet. — a debreceni diákok „tüntettek" mellettem: A tüntetés N. L. debreceni egyetemi katedra-ügyével kapcsolatos, ld. 371. jegyz. — Klárcsit (...) várja: G. P. lánya csak 1943 tavaszán utazott Budapestre Némethékhez, ld. 406. jegyz. — A farmomról: N. L. Bocskay-kerti farmjáról ld. 372. jegyz. 387. harcom záradékát itt küldöm másolatban: A levél N. L. egyetemi katedra-ügyével (ld. 371. jegyz.) kapcsolatos. Gulyás felháborítónak találja, hogy Juhász Géza is beadta jelentkezését arra az egyetemi katedrára, melyre N. L. pályázik. 1942. dec. 20-i levelében írja Juhász Gézának: „Te a leghatározottabban kijelentetted, hogy csupán N. L. kedvéért pályázol, hogy ő — ha Te jutnál előnybe — a Te elért előnyödön át jusson közelebb a katedrához. Nem volt akkor hirtelen időm arra, hogy ellenérveimet szembeállítsam érveiddel. Most ezt írom meg záradékul: N. L. megengedheti azt, hogy hívei ünnepélyt rendezzenek vele kapcsolatban, kérvényt adjanak be helyette, de azt sohasem fogja elviselni, hogy valaki az elért előnyét helyette eldobja. Ez mélyen sértené a Tanu-önérzetet is. Kérlek, vedd ezt fontolóra. N. L. a saját érdeméből akar professzor lenni, a saját formai feltételeivel, de azzal, hogy egy másik társa a kedvéért lelép a pályázatnál: soha. Ennyire már ismerem őt. Gondolj arra Te is, hogy ő már kapott tálcán egyetemi professzorsággal fölérő ajánlatot. Gondolj arra, hogy ő nem — cigány. (...) Ha valaki fel se lép, természetesen ez is lehet ^nagylelkűsége. De csak egyedül ez lehet a ^nagylelkűsége módja. S Te is csak így lehettél volna >nagylelkűe. Ugy azonban semmi esetre sem, hogy a nyilvánosság előtt átadod neki az elért előnyödet... Ez abszurdum a — Tanúhoz." Gulyás rosszallásának hatására Juhász Géza vissza akarja vonni pályázatát. Szabó Árpád azonban helyteleníti ezt a lépést. 1943. jan. 16-án G. P.-hoz intézett levelében többek közt azt írja: „Azt hallottam, J[uhász] G[éza) vissza akar lépni. Tudom, mi ezzel a célotok, de ezt a szándékot nem helyeslem. Ez az ügynek nem használ, csak J. G.-nak árt. Maradjon ő csak szépen nyugton eredeti szándéka mellett. Egy ilyen váratlan visszalépés könynyen felboríthat mindent, és olyan eredményre vezethet, hogy attól koldulhatunk mindnyájan. Míg viszont, ha J. G. bent marad, akkor talán sikerül biztosítani a második vonalat is. Kérlek, ha van befolyásod rá, beszéld rá, maradjon veszteg, ha beadta, most már ne vegye vissza: ez most már nem az ő érdeke, hanem a miénk is." Szabó Árpád üzenetét G. P. személyesen közvetíti Juhász Gézának. A találkozásból azonban veszekedés lesz, melyet Gulyás 1943. jan. 21-én Juhász Gézának küldött levelében zárt le, többek közt ezt írva: „...sajnálom, hogy nem láttál barátságot abban a