Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

kombinációja. Kombináció azonban csak egyik oldala a drámának. Másik oldala: villámterhes levegő. Egy megnevezhetetlen feszültség, mely a mondatok hézagait kitölti, s az esetleg billenő logikumok ellenére az alkotást egyensúlyban tartja. — Ugye mily naiv vagyok? Prédikálok egy Németh Lászlónak? Az első oldalak meglehetősen hagyományos színezésű párbeszédei után a terv kombinációja kezdi fölélénkíteni a személyeket. Üde plein air-hangulatok (Cica—PéterNyanya), mintha az író itt volna elemében. Ami a fényt elborulással fenyegeti, a paraszt (János) túlságosan kiabál, a séma merevsége, mely alatt halkan kattog az intellektuális óramű. A II. felvonás végéig — eltekintve az ún. népi tehertételtől — van valami drámai fokozódás, de aztán a III. felvonás meghökkent. Az anya beszélgetése a halott mellett: nem sikerült. A darab ütőkártyája kétségkívül az anya tervének különös borzalma volt: megcsonkítani a halottat egy második halállal,, öngyilkosság színlelése, megmenteni a második fiút. Az anyából kirobban egy életfölötti képtelenség... De mit jelent a megvalósult anya? A fejsze lecsap, s mintha valami csodaidegcsillapítót injekcióztak volna be a személyeknek, az öreg Bodnár szinte egykedvűen bámul, s az anya megkezdi Jánossal — a „buta" paraszttal — vitázó aforizmáit. Merész ez, de inkább az ötlet merészsége. A gyilkosság után, a „letakart tömeg" árnyékában (János a háttérben bámul és Cica is oly ibseni) úgy diskurál és rezumál a mama, mintha a dráma szerkezete forogna kockán. Szerkezeti anya: csak úgy csorog róla a drámaterv. Ezt a színdarabot még egyszer meg kell írni, megrohamozni a témát, különösen a III. felvonástól kezdve. „Fejleszteni" a képtelenséget (bármennyire akadémikusa szó), mert így van ebben a színdarabban némi felemás: reálisnak vékony, irreálisnak vastag. Aki ezt a darabot írta, annak a természete analitikus. Az analízis megbosszulja magát a drámában. Az Emberi színjátékban a falut az elbeszélés és elemzés közegén át szerepeltette, emberek vetíttettek szabad térben, az írói szándék szabad terében. De mi történt itt? Az alakoknak maguktól kell mozogni, a drámánál el van vágva a köldökzsinór szerző és személyek közt, holott Németh regényében épp a köldökzsinórszerep volt a legizgalmasabb. Vagy alakítsa át ezt a színdarabot úgy, hogy zsinór-hajlama jobban érvényesüljön. Tegyen bele karféléket, amelyek fölötte lebegnek a személyeknek és kísérik cselekedeteiket. Ha irreális, legyen irreális. Nem baj, ha könyvdráma marad. „Anya" — lesz-e jelenlegi formájában színpadi sikere? Jobban becsülöm a szerzőt, semhogy darabja jelenlegi formájának nyilvános sikert kívánjak. Laci, most félhivatalos következik. Nagyon örültem, hogy elküldted a darabot. Még gondolkozni fogok rajta. Szabó István barátomnak is megmutatom, annak a mogorva, félkopasz barátnak, akinek a homlokán ott lengett az a „döblingi ború". Ha mása véleményed, írd meg. Fölteszem, hogy eltévesztettem a lényeget. Hátha kisegítsz? A verseket okvetlen várom. Én néhánya la Németh lengesd verset azóta már írtam, de csak egy ciklus esetén mutatom meg Neked. Mikorra küldjem vissza a színdarabot? Ha viszszaküldöm, mellékelem a Tékozlót. Ez a versciklus szívügyem, régi éveim egyik összefoglalása, átmenet a Misztikus ünnepi asztal és jelenlegi „lírai" énem közt. Nem vöröspontoztad meg, de nem is mondtál rá semmit. Ezt meg kell bírálnod: akár jobbra, akár balra. Csak aztán légy éppoly szigorú, mint amilyen én voltam Veled szemben. (Mintha kissé „virágnyelven" szóltál volna... )