Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

által tervezett antológiában: Új Debrecen. Szerk.: Csobán Endre. Debrecen, 1938. Csokonai Kör. — egy versre akadt: G. P. Tanácsköztársaságot éltető, ifjúkori verse a hiányosan fennmaradt 1919-es debreceni napilapokban nem található. Az ügyben Szöőr József, az ipariskola igazgatója maximálisan kiállt Gulyás mellett. Juhász Géza pedig Oláh Gábor közbenjárását kérte Rugonfalvi Kiss Istvánnál, aki Oláh személyes jó ismerőse volt. Rugonfalvi Oláh Gáborhoz 1938. szept. 14-én írott válasza megvilágítja az ügy hátterét: ,,Tödd oldalról, hitelt érdemlő emberektől kaptam értesítést arról, hogy abban az iskolában nincs minden rendben. Minthogy nem közömbös az, hogy az iparos ifjúság milyen lelki hatás alá kerül, és minthogy alap nélkül nem cselekszem semmit, biztos információkat akartam: ezért intézkedtem úgy, hogy egy tanítványom oda kerüljön megfigyelőnek. Lehet, hogy ez az ifjú formátlanul viselkedett, a vége az, hogy onnan rövid idő alatt kimarták. Ez mindenesetre gyanús eset; engem azonban nem lehet kimarni. Most úgy intézkedtem, hogy a növendékek közül informálnak mindenkiről; figyelem és figyeltetem, és ha a legkisebb aggodalomra adó tünetet tapasztalatok, akkor kérlelhetetlen leszek." (A levél a Gulyás-hagyatékban található.) — SZEFHE: Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete. — „kritikai" kicsinyességeimet: Utalás a 169. levélre, melyben Gulyás N. L. drámáját bírálta. — „Moriturus te salutat..." (lat.): Üdvözöl a halálba menő. Utalás az ókori római gladiátorok szavaira, melyet az arénába lépéskor mondtak: Ave, imperátor, morituri te salutant! (Üdvöz légy, császár, a halálba menők köszöntenek téged!) - Jelleg?: Ld. 1 51. jegyz. — román fordítást: G. P.: Három román népballada. Ld. 151. jegyz. 173. A borítékon G. P. következő megjegyzése: „Érk. 1938. XI. 17. München után... Gyula diák glóriája... Hitler árnyéka... De profundis... A szó látszata." — Azóta:diadal, dicsőség: N. L. ironikus sorai a következő történelmi eseményekre céloznak: 1938. nov. 2-án Bécsben kihirdetik a tengelyhatalmak (Német- és Olaszország) döntőbírósági határozatát, az ún. első bécsi döntést, amely szerint a Felvidék egy része Magyarországhoz kerül. Nov. 6.: bevonulás Komáromba. Nov. 11.: a kormányzó bevonul Kassára. — Gyula deák: Vitéz Somogyvári Gyula írói álneve. — Emlékszel a Debreceni Kátéra?: Ld. 39. jegyz. Az idézet pontosan így hangzik: „Valamelyik nagy nép gyarmatbirodalmába olvadunk be? Szomszédaink darabolnak fel, hogy egységüket védjék?" — débacle-ot (fr.): Bukás. — már 1935-ben megéreztem: N. L. Vissza a belső körre c. írásának gondolatára utal, ld. 150. jegyz. — iskolaorvosi állásunk véglegesitik (...) nem veszem föl a Franklin pénzem: Ld. 168. jegyz. - (a Halottak élén helyett egy Halottak nyomán-t): A vázlatokat, melyet Németh az Ady-versből átformált címmel jelöl, később esszéiben, feltehetően az 1939-ben írt Kisebbségben c. műben (ld. 199. jegyz.) használta fel. - Gézát kérem meg (...) Németh-túlértékelő: Nem került rá sor, hogy Németh Juhász Gézára bízza a szóban forgó kéziratait. Hasonló tervével kapcs. I.d még 175. jegyz. A „Németh-túlértékelő" írás: Juhász Géza A magyar szellem vándorútja (Debrecen, 1938. Ady Társaság) c. kis irodalomtörténetének Németh László és a magyar európaiság c. fejezete, melyet Féja Géza minősített ,,túlértékelő"-nek a Kelet Népében (1938. okt. 298—300. I.). — Magyarságban Marconnay cikkét: Marconnay Tibor: Németh László. Magyarság, 1938. nov. 15. 12.1. 174.4 Debreceni Kátét: N. L. írása, ld. 39. jegyz. - Oltsd el magad!: G. P.: Oltsd el magadat! (A Tanu írójának.) Megj. G. P. Debrecentől Budapestig és vissza c. tanulmányába (ld. 332. jegyz.) ékelve, valamint in: G. P.: Az Alföld csendjében, 88—89. I. — Marconnay cikke?: Marconnay Tibor cikkét ld. 173. jegyz. — verskötetét: Marconnay Tibor: Az ember ellen. Kecskemét, 1934. Első Kecskeméti Hírlap Ny. A kötet előszavából lemásolt fejezet két verssora, melyeket Marconnay Ady lebecsülésére fejből és pontatlanul idéz A Gare de l'Est-en és az Ugrani már: soha c. versekből származik. — „Eine Literatur-Ohrfeige..." (ném.): Egy irodalmi pofont. — Ár var aida...: Az idézett versszak az Edda első darabjából, a Völuszpából származik. „Korok küszöbéről Ymir kiálí: / nem volt homok még, sem hideg hullám, / nem volt föld még, sem firmamentum, / tér fútt (tátongó), de fű sehol." (Ford.: Gulyás Pál, ld. A német irodalom kincsesháza,298. jegyz.