Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

őriztem, egyetlen sorában a magyar és szociális gondolatot megtagadni nem engedtem, s ezen felül a Válasz a legbecsületesebb s a kis ország határain túl is ismert és irányt mutató lap lett. Furcsa ezek után azt mondanom, hogy a megszűnés egyik oka anyagi. A Válasz közönsége egyre szaporodott, de mindvégig nem tudta azt a mértéket elérni, hogy legalább a nyomdaszámlát fedezhessük. A segítségek kiapadtak, magam se , tudok többet áldozni, s úgynevezett „közgazdasági" jövedelmek után szaladni szégyenletesnek tartottam volna. A parasztsághoz csak elvétve jutott el a róla szóló folyóirat, de honnan is fizethette volna meg azt a kis előfizetési díjat is? A középosztálynak a legszegényebb rétege állt mellénk — a zsidóság idegenül, a nagy konzervatív, keresztény tisztviselő és birtokosréteg ellenségesen, a nyilas gyanakodva s a magas hangra értetlenül állt velünk szemben. Legnagyobb hatása kétségtelenül az ifjúságra volt, az ifjúság legjobbjaira, de ezek persze eltartani nem tudták. Erkölcsi okok is közrejátszottak: az írócsoport, amely a Választ hosszabb-rövidebb ideig írta, s a lap élén jegyezte, már nem volt egységes. Miközben én a lap legfőbb feladatának, a radikális földreform és ipari munkásvédelem mellett, a magyar öntudat kialakítását s a nemzeti önállóság minden körülmények közötti védelmét tartottam, akadtak németekre kacsingató, nácizáló társaink, akik lelkükben már rég nem vállalták a közösséget a többiekkel, s alig várták, hogy a Választ betiltsák, vagy más módon megszabadulhassanak közülünk. Tiszta helyzetet kellett teremteni. Végül pedig úgy érzem, sebben Németh László nézetével találkoztam, hogy a Válasz betöltötte hivatását, ideje lejárt, s a legszebb tett: kellő pillanatban meghalni. Az idők megsűrűsödtek körülöttünk: az ideológiai építgetésre (egy meglehetősen körülhatárolt körben) nincs idő, ki kell állni a politikai küzdőtérre. Ilyen kísérleteinkre azonban, amelyekkel mi, független, de védtelen írócsapat, próbálkoztunk, a politika kíméletlen ellentámadással, hatalmi eszközökkel, börtönnel felelt. Az új sajtótörvény életbeléptével, ha ugyan megújítják lapengedélyünket, mely megbízhatatlan kezekben van, még megnehezedett volna ez a helyzet. így alakult ki az a gondolat, hogy a politikai kapcsolatokkal rendelkező, de azért függetlenségét garantáló Kelet Népével — az erők koncentrálása végett is — egyesüljünk. A Kelet Népét Féja Géza és Szabó Pál szerkesztik, kívánságukra én is részt veszek a szerkesztésben, de több okból névtelenül. Többek közt azért is, hogy feltűnés nélkül, a szakadás látszata nélkül távozhassam. Szerkesztőbizottság nem lesz, ez a Válasznál sem vált be. Németh László Féja személye miatt nemigen fog írni — sajnos — a lapban, de ezt a lehetőséget nem zárta ki. Ő azonban már a Válaszhoz is csak rajtam keresztül kapcsolódott. Rád okvetlenül számítunk, s a főbb munkatársak még Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Kerék Mihály, Kovács Imre, Szabó Zoltán stb. lesznek. A Kelet Népe átveszi a Válasz jól kiépített rovatait, s általában inkább fog emlékeztetni a régi Válaszra, mint a régi Kelet Népére. A Válasz beolvadása azt is jelenti, hogy előfizetőinek — akik ma már inkább politikai érdeklődésűek — a Kelet Népét küldjük tovább. A Jelleg jellegénél fogva és ritkább megjelenésével nem elégítené ki őket. Azonban a névsorukat ősszel örömmel elküldöm, hogy mutatványpéldányt küldhessetek nekik, biztosan akad köztük olyan, akinek a Jelleg összevág érdeklődésével. Végül mint búcsúzó szerkesztő meleg szívvel köszönöm neked támogatásodat, és kérlek, hogy ezt add tovább a debreceni munkatársaknak is! Igaz szeretettel köszönt Sárközi György (A levelet a Gulyás-hagyaték eredeti anyagából közöljük, merta Juhász Izabella általi publikált /ld. fentebb/ szövegben értelemzavaró hibák vannak.) A Válasz alapításáról, majd átalakulásáról ld. 41. és 129. jegyz. - ltáliához:G. P. verse, ld. 153. jegyz.