Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1944. máj. 3.] 944. V. 3. Kedves Laci, betegágyamból küldöm ezt a tákolmányt. Esszé-zsenim végső fellobbanását. íme, most is a régi probléma vagy, a régi fantom... Vérzek, vérzek — majd a föld felitat. A nyuszikáknak puszikák! Szeretettel: Pali 441. [Mezőszilas, 1944. máj. 9.] Kedves Pali, Rozó leveléből látom, hogy a Bocskay-beli leltárkavarodásból a te rossz idegeid, sőt vérző ínyed is kivette a részét. Ne törődj az egésszel, kérlek! Most, amikor négyemeletes házak omolnak össze észrevétlen, mi az a mi néhány kacatunk? Előbb-utóbb úgyis elvész mindenünk. Neked azonban még soká kell hordani a te gyengécske testedet — a magyar líra egyik kifele kisded, befele végtelen forrásházát. Ölel: Németh László 442. [Budapest, 1944. máj. 22.] Kedves Rozó, Pali halála, noha betegsége elég ijesztő volt már nyár óta, engem egész váratlanul ért. Bevonulásom előtti nap jött meg Szöőrné levele a vérhányásáról, de én még ekkor sem hittem, hogy ezt ki ne reparálják. Valószínűnek tartottam, amit írtak is, hogy a gyomorrontás, ricinus stb. viselte meg az érzékeny ereket... Hiszen kisebb belső vérzései eddig is voltak bizonyára... Az agyvérzés mennykőcsapás volt; tán nem is függött szorosan össze az alapbajával, s inkább állandó szellemi zaklatottságának volt a következménye. Nem ismertem embert, akinek az agya ilyen állandóan az ihlet állapotában lett volna - s ezt megérzik az erek; még a Móricz Zsigmond agyerei is, hát szegény Paliéi, akinek úgyis az volt a pokla és múzsája, hogy olyan mohó vágyakhoz olyan alkalmatlan szerveket kapott. Én az egyetlen igazi barátomat vesztettem el benne, s így veszteségem bizonyos fokig a maguké mellé kéredzhetne, ha kedveseim halálát még egyáltalán veszteségnek tudnám érezni... Igy, bármennyire sajnálom gyermekeit, inkább bizonyos megnyugvást érzek, hogy ő is azok közt van, akikhez lassan én is közelebb érzem magam, s