Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Mi minden pillanatban holtan bukunk le s felemelkedünk minden pillanatban a porban, s a Hold fényétől ég kezünk. Visszük a túlvilági lángot s hallgatjuk tört szívünk zaját, visszük az épülő világot s visszük Platót, az Ideát. Nem kell minékünk egyetem, bennünk az esti üzenet forr, minden fűszál nekünk terem, mi a fűben vagyunk professzor. Hallgatjuk a fűszálak csendjét, s mindenki mindent ránkuszít szétzúzni a Természet rendjét s az éjt, a paracelsusit. Az országúton fut a pályánk, a nagy Természet szalagán futunk a gondolat magányán, a mi katedránk a magány. Csokonai vigyáz fölöttünk, aki a porba lezuhant, teste a föld sarában eltűnt, de égig emelte a hant... (A fiúk lármáznak-rúgnak-bokszolnak. Tízperces toprongyos burgundiai Múzsácskám, Ég Veled...) P. Bendének távirat elment. . 415. [Debrecen, 1943. máj. 11.] 943. V. 11. K Laci, itt küldök egy csomó bélyeget: 40 db 10 f + 40 db 8 f = 7 P 20 f. Elhasználtam 36 f-t a Híd-cikkre. Itt küldök még 100 db borítékot - 1 P 80 f. (Majd egy erősebb turnust is küldök.) Lakatost is küldök — az egész Világot. Ella, vale! Távirat elment. Majd a másikkal azt is számlázza — cine mintye! Pali