Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

gasztaltál, s még ilyen kis családi produktumokban is találtál esztétikumot. (Ugye, a kis Kata is - Tülülü volt...) Kissé restellem is a Ref. Élet + Jövő-cikkeket. Ott inkább ezeket a halk húrokat kívánják, s nekem ilyen családi mellékrezgésem is van. Vagy a kicsiben is bujkálhat a nagy? Nálad heverő versgyűjteményembe ezt a verset be se vettem. Nem mertem. Ha úgy találod, hogy érdemes, tedd be! (Ez itt az éj elibe.) Egyébként sok apró kis versbogárka bujkál ott a hosszabbak mellett. Keverve. Szándékosan tettem, egy verszenei szándék sugallatára. Ezek a zengő versbogárkák, versprotoplazmák árulják el igazán, az illető poéta-é avagy mesterember. Megette a fene a hosszú verset, ha a csírája — nem zeng. „Isten pénze." Minek magyarázzam ezt a cinkosnak? Egy debreceni Kalendáriumot is útnak eresztek. Móricz-napok Debrecenben c. hoszszabb Móricz-emlékezésem készül. Annak első fogalmazása és kissé naptári giccse az ott oívasható. Most Erdély nyűgöz le. Szinte rámjött egy regényolvasási furor. Olvasni — olvasni — olvasni, s elaludni örökre. Erre vágyom most. Köszönöm 1943-ra megújított barátságodat. Isten uccse, felér egy valorizált B.-díjjal. 1928, ill. 32 óta mindig kapom... Köszönöm. Ölel: Pali Ha úgy látod jónak, hogy valamelyik verset kidobd, rajta! Megköszönöm. Ellának kézcsók. Gigi, Ucó, Manyi — szervusztok! 391. [Debrecen, 1943. jan. 19.] 1943. jan. 19. Kedd este. Kedves Laci, köszönöm az exhumálást. Egy kissé össze klikk-karikálódtunk mostanában, mert én meg a Lányaid s a tízéves Tanu felől öntöm rád a glóriás spriccert... No,de lesz még a fügefán — üröm is. Juhász G.-hoz a napokban elmentem, hogy ne vegye vissza a pályázatát. Szabó Á. szerint most már ártana vele az ügynek. Nos, megaláztam magamat, és elmentem. A nagy lélek ilyenkor szintén megalázza magát, de ő vérszemet kapott és — belémharapott. Kétségbevonta, hogy valaha is „baráti szívvel" lettem volna irányában. Kétségtelen, hogy sokszor ironizáltam. De mit tehettem volna mást? (Az evolúció felé löktem-taszítottam állandóan. Csókkal és — ököllel. A barátság: sarkali ás az evolúcióra. A többi cimboraság. Klikk.) Árkádia-Debrecen ideáját köröskörül epigonizálták, Budapestet másolták, kis-Nyugatot csináltak, Hankiss-kompromisszumot... Megfojtott szinte már ez az örökös alku — szintézis, szintézis! —, szerencsére jöttél Te... Heltai Jenőt anno dazumal én nem voltam hajlandó üdvözölni a Csokonai Színházban, ő lelkes cikket írt a Néma leventéről, s most H. Zs.-ot leponyvázza. Épp itt van a 4 kötetes Liszt-ciklusa. Az első ívnél járok. Idáig igazán nem „ponyva", jó stílusú átlag folyékonyság, szempontjai inkább magasak. Az indulás legalábbis. S Móricz Zs., ahogy belekukkantatja a 32-szer Bibliás Bethlen G.-t Báthory A. szőrös hónaljába, meg az egész Báthory A.-jelenet... No, éppen nem „bakfisoknak" való ez sem. Efelől lehet — ponyva