Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

menjek le, de minthogy Keresztury is lemegy, nem tekinthetnétek engem pusztán megfigyelőnek? Hisz jóformán mindenik meghívott lapba dolgozom. Tanulmányodat elolvastam, természetesen tetszik nekem. Nagyon jól kell előadni, hogy követni tudják. A Veres Péterről és rólam szóló részt megrövidíteném. Veres Péternél Marx helyett mondj szocialistákat. Ha ő Szárszón könnyelműsködött is, mi ebben ne segítsünk neki. Azt szeretném, ha Cseresnyés-tervemet Debrecenben dűlőre vinnénk. Ez a „lélektőllélekig" programba is beleillik. Énnekem most már megvan a pénzem és hitelem, hogy megvalósítsam. Karácsonynak írtam, egyelőre félretette a tervet, először irodalomtörténet tanárrá kell lennem. Én azonban abban nem hiszek, ebben azonban igen. Ha senki sem jön, megyek én magam. Nézz körül Bocskayban, van-e valami eladó? Egy 1015 ezres ingatlanra gondolok (5-10 hold), amelyből a többiek 1/2—1 holdas darabokat vehetnének. Nem vehetne egy részt az Exodus is? Arra gondoltam, hogy az 50 P-s előadáson (Egy gondolat története) a Cseresnyés-eszme vajúdásait adnám elő — az „alapkőletételig". Mit szólsz hozzá? A műsorral különben vigyázzatok: éjfél után egykor záróra. Azt hiszem, 13-án érkezem. Közben két hetet valószínűleg Szitáson töltök. Illyéssel itt többször találkozom, Tihanyban nyaral. A gravitációja most erre hajt. Szeretettel ölel családoddal s docens-társaddal együtt: Laci Bföldvár, 1942. júl. 30. 373. [Debrecen, 1942. aug. 1.] 942. VIII. 1. Kedves Laci, köszönöm, hogy visszajuttattad az írásomat. Várlak Debrecenbe. Veres P. is itt lesz. A Ny. Egyetem engem kért meg, hogy továbbítsam a kérelmét. Igy hát nem én „provokálom" az idejövetelt. Professzorságod pedig (teljességgel nem az én „pletykámból", senkivel sem beszélgetek mostanában ilyesmiről, ill. Kondoron kívül sohasem, azóta sem) szinte szóbeszéd már. Tegnap dr. Bertóknál, a könyvkereskedőnél járok. Igy szól hozzám: Tudod-e, hogy N. L. D.-ben pr. lesz? — Csitt! — próbálom leinteni.- Ej, dehogy! — feleli —, hadd tudják mennél többen! Legyen közvélemény! Mint a Karácsonyé. Ez a helyzet. Egyenest fölemelt fővel! Semmi gátlás! S — mezítláb. Mint — Szókratész. A múlt héten valaki betoppan. Kis alacsony, finom ember. Vastag sétabot. Diszkrét puha hang. Kellemes fekete szem. Görnyedésre, állandó meghajlásra kész fiatalember. Szabó Árpád, a kl.-fil. új pr.-a. „Perikies kora" c. könyvét nemrég küldte meg. Egészen jó olvasmány. Megköszöntem levélben, s hívtam, ha erre jár, a temetőben, toppanjon be az árnyékok elől menekülve. Be is toppant. Kerényi „extázisa" eredetibb, de ez fegyelmezettebb, szabatosabb. S Neked nagy híved. Föltétlenül a Szellem embere. Majd megismered. Ne egy-két napra jöjj! Legalább egy hétre (úgyis sok restanciát kell vissza-