Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

metséggel. Az itteni német kulturális intézet kérte, curriculum vitae. De úgy látszik, itt se vagyok „séma". Pedig dicsértem Hitlert. De — dialektikusan. S itt lehetett a baj. Egy ötletem támadt. A schilleri „népköltő"-követelménnyel léptem Hitler elé. Schiller ideális „népköltő"-je — ezt szegezi Bürger Múzsájának! — egyaránt játszik a mélységgel és a magassággal. Különben vége. Nos, szép hegedűszóban ilyen „totális költészet[et]" követelek a — Führertől. Különben „ráömlik a megidézett magasság". Azt hiszem, itt is „kritikai" vagyok. Ezért öl meg Sinka Pista, az új magyar — Führer... Levelem végső kicsendülése: Őrizzük meg a „mű" évezredes receptjét. Aiszkhülosz „polütechné"-jét. A szent Tűz „so km ívű" titkát! S ha a csizmások hozzánk akarják vágni ezért a csizmát — rántsd le az egyik csizmáját, s dobd bele a csizmaszárba Prométheusz titáni égi virágát, a TtotVTéxvou TTUQOC aéXaç-t! Legyen az ilyen „tűzzel bélelt" csizma — Prométheusz fáklyája! „Nekem az Ember egy folytonos ember..." Vigyázzunk a „folytonos ember"-re! Szeretettel: Gulyás Pál Utóirat I. 1. Ad Vigiliam: I. a mellékelt Vajda Endre-féle levelet. Fölkeresett néhány hete, cikkeket kérve. A Tékozlót küldtem, a végső fogalmazást. Sehol másutt nem hozták. Itt örömmel. N. L.-t ezzel csak nem „árultam el"? Most kaptam meg különben a Vigiliát egy piarista barátomtól. Possonyi L. cikke az egész magyar irodalmat védi. Tedd a Sinkacikk mellé! S Demény is ott jelentette meg a Fehér Budát — a N. L.-mítoszt! 2. A gyomromban lappang valami + v. —? Valamelyik nap próbareggeli. S talán egy operáción is át kell esnem: aranyér. Évek óta szorongat. Nem fáj, de vérzem évek óta. S az ínyem is. Alul-felül. Talán ezért vagyok olyan összeesőn fáradt. 3. Jelen pillanatban egészen jól érzem magamat. Ötkor keltpm, a Nap csak úgy dől a szobámba — harang csendül a távolban... Harmónia! harmónia! Leszámoltam az élettel. Meghalni is gyönyörű. Élni is gyönyörű. Éljenek a madarak! 4. Talán rendszeres torna, játék, víz, föveny — ez a hiányom. Prométheusz receptjét nem dobom el, de elszegődöm Veres P.-hez bojtárnak. 5. Ne vegyük aranyköpéseiket túlságos tragikusan? Kedves jó ősi öcséink ők, nevessünk nagyot, ha Dantét és a Kalevalát tépázzák! S legyünk tanárok — tanítsuk őket a „folytonos emberre"! Ők meg tanítsanak—