Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1942. ápr. 9.] Kedves Palim, röstellem, hogy annyi prózai epigrammád, azaz levelezőlapod áll ki belém lőve az oldalamból, s én csak loholok, robotolok, előre lehajtott fejjel, a kényszerűség csapásán, anélkül hogy feléd fordítanám a fejemet. Még szerencse, hogy a M. Cs.-tanulmány lecsillapította egy kissé a gyanakvásodat. Ha egy-két hétig, hónapig nem írok, szinte érzem Debrecen felől dagadni a találgatást, hipotéziseket, gyanúkat, bosszúságokat. S mégsincs erőm tollat fogni, mert az esszé az munka, a levél azonban játék, szórakozás, fényűzés, s ha a mogorva lélek morogva el is visel mind több munkát — játszani, azt csinálni, amit szeretne, már dacból sem hajlandó. Most is az autóbusz-társaság a múzsám; beszüntette a déli járatot. Fél kettőig itt ülök a Medve utcai rendelőben, és a postámmal szórakozom. Egész délelőtt erős robot, s most szikkadt agyamból szikkadt gondolatok. Először is a melléklet. Soós Géza szólított föl a Külügyminisztérium nevében, hogy egy készülő finn nyelvű magyar antológiáról véleményt mondjak, sa magyar líráról bevezetést készítsek elé. A munkát rendesen honorálnák. Arra gondoltam, nem vennéd-e át te, akinek a finnekhez és a költészethez is több közöd van. Vele beszéltem róla, ő örömmel hozzájárul. Kérlek, értesíts hát, hogy vállalod-e, mert én bizony már egy hónapot elsikkasztottam a rendelkezésre álló időből. Ellát kérdezted, hogy áll a könyved ügye, s Püskihöz utasítottad. A kiadásra azonban nem Püski, hanem a Turul kft. tett ígéretet. A nehézség ott az, hogy én még mindig nem adtam át a Széchenyimet, s addig lapítanom kell, de mihelyt én leróttam adósságomat, nekik is emlékezetükbe idézem az övékét. Az bizony valószínű, hogy most már csak őszre jelenhetik meg, de ilyen időtlen embernél, mint te, az nem számít sokat. Tegnap beszéltem Illyéssel a Magyar Csillag dolgában; kéthetenként akarja megjelentetni. A mondataink közt félelmetes az egyetértés, jobban szeretném, ha a háttér lenne földerítettebb s összehangzóbb. Ha egymás mellett kávézunk, úgy érzem, én húztam át őt a „harmadik oldal"-ra, s csak jó képet kell vágnom hozzá, hogy mindez az ő találmánya. .. De a lelkem mélyén: timeo Danaos. Vajon oktalan ez a gyanakvás? Állati sok dolgom van. Széchenyi óráról órára dagad a kezemben. A legnagyobb bánatom, hogy az Iszony folytatásait agyonheccelten kell kivágnom miatta. Pedig ezt a regényemet úgy takargattam, spórolgattam, mint egy elronthatatlan, ünnepi órákra váró művet. Családoddal együtt sokszor ölel: Budapest, 1942. április 9-én. Németh László