Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

szetedet megtagadd, és te is így tégy. De lásd be, hogy én sem tehetek mást, mint amit teszek, ha Juhász G. szerint a regényeim az eszméimtől kapják a fényüket, vagy te platóni dialógusoknak mondod a drámáimat... Marhaság, mondom, és tovább dolgozom. Ettől azonban még szerethetlek és becsülhetlek sokkal jobban, mint akik egy kis munkakedvre felinjekcióznak. Remélem különben, hogy közben le is csillapodott már a Karácsony-vihar. Igazat adok neked abban, hogy veszélyes minden tökéletlenségünket azzal igazolni, hogy hja, ez nem rossz, csak épp nem indogermán... Viszont gúnyverseket is könnyebb másokra írni, mint másoktól elviselni. Ne engedd ugratni, Pali, magadat. S én is rajt leszek, hogy leintsem őket. Debrecennek mégiscsak te vagy a szent embere, tiszteljenek hát, ebadta, s te is sprórold kicsit a kritikai vitriolt a választóvizet igazán kibíró dolgokra. Cseresnyésem nincs, nem küldhetek, bárhogy vonz, hogy te szaggasd szét az Ady T.-ban. Sokszor ölel: Laci 358. [Budapest, 1942. márc. 4.] Kedves Palim, szerbül vagy ogurul sajnos nem tudok a leveledre válaszolni, az kellene ugyanis, hogy a sokat hánytorgatott nyugat-kelet-európai egyensúly helyreálljon. Abban igazad van, hogy barátságod sokszor emlékeztet a priznic-borogatásra, de bizonyára éppúgy gyógyító célú, mint az. Versed kínját is megkaptam (Móricz-találkozó), korántsem olyan jó, mint az Oláh Gábor, melynek különösen a második fele a legszebbek közétartozik, amit idáig írtál. Egyszer már meg kéne bírálnom nekem is a verseidet, van egy bizonyos elvágódás bennük, nem az igazi képzelet, hanem a házi irodalmárreflex útjain, az első felében ez zavart egyszer-kétszer. Énnekem most rengeteg dolgom lenne, a kedvem is megvolna, sajnos, igen-igen fáradt vagyok. A gondozó nővérem harmadik hónapja beteg, egynapnyi szabadságra sem mehetek el, mert megszűnik az intézmény egészen. Családoddal ölel: Németh László 359. [Debrecen, 1942. márc. 13.] 942. III. 13. Kedves Ella, szinte felvisítottam kacagtomban, amidőn a tampon-jelenetek után jött a Barbián-jelenet: Hilda, a grófnő és a „ söntész et". Vitriol! Vitriol! De ugyanakkor angyali tekintet is. Egy arkangyal a felhőkből vitriolt permetez a földre... Mi ez az én „vitriolomhoz" képest, amelyről Laci a múltkor írt nekem?