Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1932. okt. 20.] Kedves Barátom, bizonyára várod már levelemet, hogy tőlem halljál valamit a Tanu sorsáról. Utolsó levelemben, úgy emlékszem, nagyon búskomor voltam, azóta voltam még búskomorabb is, mégis most már el kell ismernem, hogy ha nem is a Tanu első számával, de az első szám hatásával elégedett tartozok lenni. Egész különös érzés, amikor egy magára kárhozott ember körül egyszerre nőni, mozdulni kezd az élet, s aki kitagadottnak hitte magát, a várakozások hálójába gubancolódik. Akármilyen volt a Tanu első száma, mégis lehet, hogy ez az a pisztolylövés, amely megindítja a forradalmat. Anyagiak! Saját előfizetőkben mindezideig gyengén állok, 70—80 előfizetőm van, ez a szám föl fog ugrani 150—200-ig, sokkal jobban fogy a Tanu a kereskedésekben, remélem, hogy az Egyetemi Nyomdának átadott 500 pld.-ból legfölebb 100 marad meg. A lap olvasóinak a száma azonban a példány-fogyasztókénak legalább három-négyszerese, úgyhogy a Tanu legalább 1500—2000 olvasóra számíthat. Ennyi embert meggyúrni, beszervezni, föllelkesíteni olyan feladat, amely most már engem is lelkesít. A Tanúból talán mégsem lesz mártír! Különösen' a fiatalok lépnek fel követelőn, egyik legtehetségesebb szememre hányja, hogy a magány nem etikus életforma. Viszont ez a szemrehányás épp az, amelyre nekem szükségem van. Nem látom semmi akadályát, hogy jövő szeptemberre meginduljon a Tanu mellett egy másik folyóirat, évi 700—800 oldal terjedelemben, mely előre elgondolt terv alapján a Tanu enciklopédista programját hajtaná végre fiatal szakemberekkel. Sőt elárulhatom, hogy egy egész szép kis pjatiletkám van már három évre. A harmadik évben egy ötnyelvű: magyar, német, cseh, lengyel, román folyóirattá szeretném alakítani a fiataloknak ezt a lapját, ötféle kiadásban, úgyhogy csak a hátsó kivonatok {vagy fordítások?) különböznének. Ez már persze fogasabb kérdés, mint a második év terve, de nagy történelmi érdek teszi jogosulttá, s lehetetlennek tartom, hogy olvasókra ne találjon. Hogy mit tehetne ez a lap a „magyar becsületért", arról talán nem is kell beszélnem. Honnan várom az anyagiakat? A Tanu, remélem, igen kis deficittel fog az első évben zárni, s második éve biztosítva lesz. Amit kockáztattam és nem vesztettem el most, kockáztatom újra, de ugyanakkor remélem, hogy mások is csatlakoznak kisebb áldozatokkal, s nyélbeütünk egy kis részvénytársaságot, mondjuk 100 db 50 P-s részvénnyel (én magam 20-at vállalnék a Tanu fenntartásán kívül), bízok benne, hogy ha osztalékot nem is fizetnénk, de a pénz se úszna el. Az új lapot legalább 2000 pld .-ban kellene nyomatni, s évi előfizetése (40—50 ív) nem lehetne több 5 P-nél. A laphoz csatlakozni: egyértelmű volna egy félig nemesi, félig szerzetesi fogadalom letételével. A munkatervet még novemberben elkészítem, okvetlen számítok a te részvételedre a munkában, sokat sopánkodsz elsüllyedésről, hát majd rád mérjük azt a terhet, amely nem húz le, hanem fönntart. Heroikus korszak előtt állunk, s ha semmi más szerepem nincs, mint a lappangó szellemi energiákat felidézni, nekem az is elég — jutalomnak,dicsőségnek is. Köszönöm a debreceni dobverést, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól,