Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

vagytok. Szinte arra kell gondolnom, Pesten csak az erős emberek maradhatnak meg. Vagy zsenik, vagy — gengszterek. Áldjátok az Urat, hogy Titeket az előbbi kategóriába rakott! — Megérkezésem után du. már belebuktam a II. F. kloakájába. Szörnyű viadal volt. Mihelyt beléptem, kitépték belőlem a Tanút; második lépésemnél kipotyogott Gigi; harmadiknál Manyi; negyediknél Ucó;ötödiknél Katóka; hatodiknál — Kerényi... Szinte hallottam, hogy vágódik szép, ezüstös, okos, filológiai-mítoszi feje az olajos padlóhoz... E mítoszi koppanás pontot tett pesti utam után. Kezdődött az árkádiadebreceni valóság. S most itt vagyok. Nemsoká iskola. Mindenki köhécsel. A vonatban rímelgetni kezdtem. Saj^ps, kissé jambikus — taposs rá, törd szét,gorilIásítsd „ősi ritmusra"! Utolsó intések 1. Egy hü barátnak Nézd, a Dunát most lépem át! Viszem magammal a hatalmas folyónak ős lélegzetét, hogy zúg a víz! a vízre hallgass! Őhozzá menj, ha sírni kész a lelked. Könnyed öntsd beléje! Könnyel van tele a Duna, benne ring a Föld szenvedélye. 2. Egy baráttalan barátnak Mit bámulsz tompán? Nincs barátod? Akkor a csillagot se látod! Akkora Nap is megvakult! Akkor a lomb is lehullt! Akkor a sír is sírba omlott! Akkor Krisztus is meghasonlott! Nincs feltámadás... Fuss, rohanj! Az ég visszafelé zuhan! Ennyi balga szenvedélyre végre megindult Pesten veszteglő vonatom. S most itt vagyok. Szervusz! Pali 1941. XI. 27. 351. [Budapest, 1941. dec. 9.] Kedves Palim, örülök, hogy jól érezted magadat nálunk. Számomra, ha rezignált, fogfájós és munkával elborított vagyok is: ünnep a te jelenléted. Károly írta, hogy te is felvonulsz mellet-