Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

melyekben mások, nagyobbak, észrevehették a kicsinységemet. De van vigasza is, hisz szenvedéseim nagy része úgyis abból támadt, hogy egy próféta gesztusait erőltettem egy nyárspolgár kötöttségeivel. Szabad például a családomat szeretnem, ahogy más nyárspolgárok is szeretik a maguk nyárspolgár családjukat. S nem kell olyanokkal szövetkeznem — csakhogy valami ügyet tartsak -, akikhez semmi közöm, s akikhez közöm van (a többes szám itt tisztára teoretikus), ráérhetek barátjuk lenni. Vagyis szeretnék együtt lenni veled, eszeljük ki, hogyan. Ha ugyan van becsem számodra ez után a leszámolás után. Ölel szép kultúr-piszmogásokra készen: Laci 323. [Debrecen, 1941. ápr. 30.] 1941. IV. 30. Este 10. Főposta. Kedves Laci, miután meggyőződtem az esti beszélgetésből, hogy Nálatok az átépítés kulminál, ezért mégis úgy határoztam, hogy itthon maradok. Az éjjeli utazás, bedöcögés etc. amúgy is fárasztó egy ilyen filigrán rendszernek, egy levél többet mondhat. Hagyjuk a romantikát! Sajnálom, hogy 18-án nem lehetsz nálunk. Még az is szóba került, hogy 11-én kellene megtartani az ünnepet, mert 18-án a katolikusok rendeznek nagy cécót, s ez is apasztja a közönséget. Ez se felelne meg? Egyébként az én napjaim elég szépen telnek. Közben persze pedagógiai operációkat kell végeznem, vagy a fiúk operálnak, s kölcsönösen szörnyű üvöltést művelünk... De erre a Létre jönnek a Nemlét nagy harmóniái... S ez szép. Mintha most Te is a Nemlétbe hajoltál volna alá... A hangod oly mélyről és oly távolról érkezett. Szeretettel: Pali Ellának kézcsók! 324. [Budapest, 1941. máj. 12.] Kedves Barátom, a Medve utca tanári szobájában írom ezt a lapot, mialatt a tanárok egyenként vonulnak be a szakfelügyelő elé (konferencia) négyszemközti kollokviumra. A tanárok zajongnak, én is kapok egy-egy kérdést, bökést;tudd be ennek, ha zavaros vagyok. Sajnálom, hogy telefonbeszélgetésünk visszariasztott a pesti úttól. Nekem csakugyan a fejemre