Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Ha úgy látja a helyzetet, hogy Laci nem fáradt etc., akkor egy lapon jelezze, hogy mehetek. Persze az iskolai nagyszünet után kérdéses a dolog, én csüt.-ön szeretnék ott lenni, legalább szétnéznénk Pesten, etc. etc. Isten velük! Rohanó kézcsókkal: Pali Laci, légy nyugodt, s hadd morfiumozzák magukat agyon Pesten — ha ily érzékenyek — az intellektus poloskái... 313. [Budapest, 1941. jan. 7.] Csütörtökön várjuk: Ella 314. • [Debrecen, 1941. jan. 7.] 941. I. 7. Kedves Ella és Laci, ma este jött a távirat, tehát ennek értelmében csüt. délben indulok, s ott leszek du. 6 körül. Persze ne várjatok, az utat tudom. A Káosz lavináival estére rátok zúdulok. Jelszó: „gap vafginnunga..." Végtelenül ölel árnyék karjával: Pali 315. [Debrecen, 1941. jan. 16.] Kedves Ella és Laci, bár már ott nyomban — véres betűkkel — elbúcsúztam a Törökvész 41 .-tői, ezt a lapot is megeresztem: itt vagyok Debrecenben, nem bujkálok valahol Budán a Márai és a Kodolányi háta mögött. Keresztury rám írt, hogy szombatra okvetlen várja a befejezést, éjszakáig szorongatom hát a műfordítás Múzsáját. Még egy Ariosto-stanzára is rávetemedtem: Oh gran bonta de cavalier} antiquil... (Egy Schiller-tanulmány betétje honnan ragadjam ki a műfordítást?) A Magyar Úttól kezdve a Nagytemplom kakasáig mindenki a N. L.-nevet trombitálja - elhallgatok én hát egy zugban elégtétellel szemlélődve... Szombaton egy itteni kollégám nagy Debrecen-Írását olvasom végig, vasárnap a Híd számára rendezek gép alá valamit. Azok a Pillanatok — ha nem kellenek — kerüljenek vissza fűzfa-kuckómba!