Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Idáig vártam a Te ritmus-tanulmányodra, hogy megküldd. Kénytelen vagyok megvenni, pedig nem fösvénységből vártam idáig... De hiszen a feleséget is vásárolták valaha őseink, miért ne lehetne pénzt kiadni a jó barát — eszméjéért? No, majd utólag dedikálod. Kevés folyóiratot olvasok. Úgy hallom, zuhognak a kritikai csapások. Gyerekek! Végtelen távol van tőlem a „kortársi" irodalom. Tegnap este éjjelig elolvastam ismét.Schiller Bürger-tanulmányát. Ismered? Okvetlenül nézd meg! Ha életjelt adsz, nagyon fogok örülni. Ellának kézcsók, a gyerekeket csókoljuk! Szeretettel: 940. IX. 25. G.Pali Szeretnélek látni. Hogy dobog a szíved? Oly szép áramok sodra fut át rajtam... Szeretném átadni — tovább,tovább... Laci, jó éjszakát! 299. [Budapest, 1940. okt. 4.] Kedves Palikám, kegyelem! Fejem búbjáig ér az ár, s minden levelezőlap írásmű, amelynek neki kell ülni. Az elherdált nyár most büntet — Franklin mint atra cura ül mögöttem. Jövő hét derekára tán kész vagyok. Közben Zilahyék is belerántottak a magazinjukba, nem sok jót várok tőle, csak az időmet rabolja. Szeretném, ha a köteted anyagát összeszednéd, egy víkendre majd lemegyek, s átnézem. Regényem befejezését egy hozzád intézett episztolával ünneplem meg. Géza felszólítását köszönöm. Mihelyt lehet, csinálok valamit neki. Őszinte barátsággal ölel: Németh László 300. [Debrecen, 1940. okt. 9.] Kevés Laci, arra gondoltam, hogy rálehelek az üres lapra, s így küldöm el spiritualizált válaszomat, a világért sem akarván zavarni munkád epilógusában, féltem mégis, valahogy a Lipótmezőre irányíttatik effajta üzenetem. Bocsáss meg hát, ha a sablon útját választom. Mert az én „irgalmam" már kész mélységes hallgatásodért. Megértelek. Tegnap Zolit egy fiú — a másik helyett — sliccel célba vette, s szemen találta. Szerencsére papírgaluska volt a golyó, de így is derekas kötőhártya-gyulladás keletkezett. Ergó vittem OTBA-orvostól szakorvosig, a délutánt erre fordítottam. A rendelőben egy Magyar Élet-számban így jutottam hozzá erdélyi vallomásaidhoz. Tehát árnyékod szüntelenül kísér. Cikked tiszta hangú, bátor, bárcsak megértené mindenki! De most hess! — a regény hömpölyögjön tovább.