Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1939. aug. 23.] Kedves Pali, zsebemben itt vannak a te ujjongó kassai leveleid, melyeket Ella Sátorkőről küldött be, s fejemben a német-orosz szerződés híre, melyet most tudtam meg, lenn a városban, ahova vacsorázni ereszkedtem le törökvészi remeteségemből. Nem tudom, nevessek-e vagy meghatódjam ezen a párhuzamosságon: nekem van-e igazam, aki 35 óta a most ránk szakadó eseményeket várom, s a katasztrófa nagyságától nem is tudok embereket, még magamat sem látni, vagy neked, aki csakugyan „vakondok"-mód ignorálod a történelmet, s csak az eléd vetődő emberségnek örülsz, amelynek túl kell élnie mégis a borzalmakat. A kassaiakban, az az érzésem, tévedsz, legalábbis optimista vagy (neked imaginárius egységnek kell lenned, onnan jól látsz, az emberek nyájassága vagy ridegsége, mint minden magányos embert, megejt), de akár a te tapasztalatod a helyes, akár az én szimatom az erősebb, mégis örülök, hogy egyszerre alattuk és fölöttük vagy az eseményeknek, s épp ezért meglesz köztük is a helyed és szereped, amikor engem már régen elvitt a Gestapo. Diadalomat látod, mert egypáran, a kedvedért, udvariasan nyilatkoznak rólam? Megint az emberek közé elegyedett magány hibás optikája. Engem bizony kisöprűztek az irodalomból, s ha idáig tűzön sültem, ezután olvadt vasban kellene feküdnöm, de bár feküdhetnék még harminc évig, hogy legalább azok meglennének, s bennük a magyar irodalom, akik kínoznak. Nem írok többet, higgyük, hogy az Isten tudja, mért tette ezt velünk. Ölel szeretettel és hálával: Németh László 241. [Bocskay-kert, 1939. aug. 24.] Debrecen, 1939. VIII. 24. Csütörtök. Bocskay-kert. Kedves Laci, kibicikliztem a déli gyorshoz. Nem sokat késett. Tegnap többet, amely hazaröpített Nyíregyházától. Odáig rendes vonattal mentem. Leveled szerint magányos lény vagyok, akit megtéveszt az emberek udvariassága. Debrecentől Erikáig (Kassai emlék) c. leírom főbb impresszióimat egy pesti újság számára, a Prágai Magyar Hírlap utódjának. Kassán kért meg erre az Új Élet szerkesztője, aki továbbítja Pestre a cikket. Nem az egész Kassa bűvölt el. Dehogy! A „csáklyásokat" — így nevezi dr. Pfeiffer kanonok a magyar élet rákfenéit — ugyan nemigen kerestem fel, de ha gombát eszem, minek egyem okvetlenül bolondgombát? Pedig abból több fajta van... S már most folyton azon aggályoskodjam evés közben: jaj Istenem, mennyi sok a bolondgomba!? A prohászkások a katolikus egyháznak szinte a protestánsai. Miklós kanonok, aki a fő-