Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

val vizsgálom az apróságokat, az előttük heverő tárgyak... A kis mozsár együtt él velük. Csak még a csízek hiányoznak! Igaz, ők még most inkább csízecskék. Ha nagyobbak lesznek, mindegyik kapjon egy-egy kismadarat a gyermekkor emlékére. Ezek majd folytatják a múltat. A „Bűn" miatt ne érezd magadat bűnösnek! Még távol állsz Berzsenyi vagyonától, bár a Tuszkulánumod valószínűleg higiénikusabb. De lám, Berzsenyi is elélt a bűntudatával jó hatvan esztendőt! S elvégre Te megszolgáltál és megszenvedtél a „Bűn'-ödért! Nem, én nem látok itt „Bűnt", pedig meglehetősen tépelődő vagyok. Ennyit Te megérdemelsz. Élned kell. Persze az „érdem" beláttatása nem olyan egyszerű dolog. Ne küldjem el Babitsnak az Utolsó szót? Reménytelen az eltérítés? Én meglehetős alacsonyrendü emberanyaggal operálok, az inasok egy része kritikán alul primitív és elrontott matéria. De amikor azt tapasztalom, hogy a Szellem felső régióiban is áthidalhatatlan ellentétek uralkodnak becstelen okfejtésekkel... Akkor arra kell gondolnom, hogy a Hadsereg még sokáig lesz Ultima ratio. Éppen ezért igazad van, ha nem foglalkozol nyilvánosság előtt politikával. A Te politikádban a fogaskerék a szellemé, a Történelemben a kerék tényleg fogas, agyaras, puskatusos. így Te nem boldogulsz. Várnod kell, mint magnak a hó alatt. Berzsenyi-könyvedért fogadd igaz hálámat. Szombaton kaptam meg, azóta azt olvasom, azt jegyzetezem, annak hatását mérlegelem. Igen, itt vagy Te igazán otthon, anélkül, hogy el kellene bújnod! Vannak becstelen félreállások. De van hallgatás,amelyet becsület fedez. Szót emelsz a Gép ellen? Mit érsz vele? Agyonütnek. Sa Gép forog tovább. Goethe mit ért volna vele, a jénai csata után, ama nevezetes audiencián, meghajlás helyett ököllel sújt Napóleonra? Ne hajolj meg, ne menj audienciára, de az öklödet is rejtsd el! A Te múltadat, legszebb villanásaidat idézem, a Gépetbeiülpróbáld átalakítani, gárdát kell szervezni a Faló belsejébe. Katona Jenő tavaly lejött Debrecenbe, s nálam ebédelt. Egy pesti intellektuel volt „barátom" ugrasztott be, így hívtuk le. Sokat dumált. Van benne kétségtelen hajlékonyság, de nem megbízható szellem. Sok a kijárása, de hová? Gr. Széchényihez? Szekfűhöz? Rómába? Párizsba?... Horváth Béla a kedvenc poétája, a kibírhatatlan neokatolikus garnitúrával. Különben Te Debrecenben szóba kerültél, s tényleg, nagyon „dicsért". Sznob. Óvatos légy vele szemben! Isten őrizzen, hogy a beugratására „elégettesd magadat mint németgyűlölő"! De ha fel lehet használni eszméid céljára, használd fel! Német-probléma. Megint Berzsenyi-műved jár az eszemben. A németekhez úgy legyen közöd, mint Berzsenyinek. Én — őszintén szólva - nem osztozom a Féja-, BajcsyZsilinszky-féle meddő kuruckodásban, amely rögtön bunkót ragad, ha egyetlen német szót hall. Neked Göringhez nincs közöd, de megint játssz szerepet a Gépen beiül. A német kultúrproblémával szembe kell néznünk. Az Edda nem „német" ugyan, de germán. A Kalevalán is átsugárzik a germán hatás. Én a germánságot nem tudom úgy megvetni, ahogy Ignotusék, különösen Paliék. A Berzsenyi példája, éppen a Te könyved nyomán, megerősít német „kultúrszimpá-