Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Több tervet közöltem Veled: Két ember a dobogón (Szabó Dezső és Veres P.) — Kassák önéletrajzáról — A magyar szó (összefoglalása elveimnek, életigény, esztétikum etc.) — Marlowe Faustusa — Csokonai és Debrecen... Tele vagyok jegyzetekkel, de a kristályosodás — ismersz — idő kérdése. Most, hogy végre „szabad" lettem („pedig mit dolgoztál Te, 45 kilós?!"), ha a szívem engedi, ki-kivágok egy-egy tanulmányt vagy verset... Sajnos, a szívem tája szorongat, lehet, képzelődöm, mily jó lenne, ha itt állnál, s „ingyen" diagnózist adnál... Mintha azzal a „45 kilós fiatalember"-rel lényegesen jellemeztél volna. Igaz, én is mindig ezt feszegettem, a kilót, a fizikum kétségkívül döntő szerepet játszik az életben, az irodalmi életben is. Annyi mindent szeretnék olvasni hajnaltól éjszakáig, de a test... Csak nagy pauzákkal ver az irodalmi szívem. A Tiéd még erős, Te vagy az igazi cethal, anno 1935 óvjon meg az Ég a szigonytól. Szeretettel: Gulyás P. Ui. Gellért művei, Áprily, Kosztolányi egy-egy könyve itt vannak nálam, őrzöm őket. Lehet, valamelyik nap postára adom, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem, s Gálra ne emlékeztessek! 144. [Debrecen, 1935. jan. 27.] 1935. I.27. Kedves Laci, dehogyis „duzzogok" én! Rád? Aki azt a bátor vezércikket írtad a Tanu X.-be? Ez beszéd volt! Még csak a „novelládat" nem olvastam, a többit többször is. Egyszerű ez a szám, majdnem „populär", s mégis tartja a színvonalat. Szerep nélküli, s ezért szerepes. Az idő hulláma ringat. Az időé, amelyet anno 1932 annyiszor emlegettem Előtted. Te mosolyogtál rajta szerep-trónodon, s lám... De amit eddig írtam, nem puhítás a küldött versek irányában. Inkább azért küldöm, hogy lásd, vmit én is csináltam. Ha jók, odaadom a Válasznak. Ha nem jók, nem sértődöm. A Marlowe Faustusát megpróbálom úgy ismertetni, ahogy a rádió szokta: abban a keretben. Ez terv. Lehetne a Wolfram Parziválját is így ismertetni. Az ízeket gazdaságosan kiemelni. Néhány ecsetvonással adni távlatot az egészről. Az Apollót láttad? Ti. Gálék folyóiratát. Még egyszer a „duzzogásról". A Válasz sorsán töprengtem. A Hevesi András-féle — kétségkívül intelligens — elemeket valahogy nem éreztem összhangban azzal a belső céllal, azzal a ritmussal, ami a Tanu X.-beli vezércikkedben is lüktet. Nem szerettelek volna elgáncsolva látni, benyelve a „cápáktól".