Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

fogalommá akarom átváltani, de ez nálam - tudod — nehezen megy. Oláh G. tervezete már rég táskámban hever. A Válasz III—IV. hogy tetszik? Azt hittem, már Te leszel rajta felelős szerkesztő, s íme... Véletlen vagy a Te akaratod? Mondanom sem kell, Veled végső leheletemig örömmel működök együtt. — „Érdemes-e?" — Érdemes! De akkor is szívesen segítek, ha nem lesz címem. Mi van Veled? Veletek? Gyerekeid? Semmi hír! Szeretném, ha egy nagy cikkedet a rádióban felolvasnád, lépj elő! Nektek már van készüléketek? Gyere le egy hétre, ezer beszélnivalóm van Veled, várlak. Nem érsz rá? Ez nem kifogás! Ha életjelt adsz, hetek óta húzódó debreceni est-tervemet nyélbeütöm, és elküldöm. Irj, szőke vagy vagy barna — minden érdekel. Szeretettel: G. Pál Az eddigi sajtóhibákat egyesíteni kellene, és korrigálni a köv. Válaszban. „4. Az alkotások értéke azért éppen nem viszonylagos..." (A kritikus.) 137. [Debrecen, 1934. nov. 14.] 1934. XI. 14. Debr. Kedves Laci, itt küldöm a Veres Péter hozzád írt levelét s két írását. Szerintem a Vasárnap reggel jobban megfelelne, kevesebb benne a novellisztikum, s megmarad ereje határain. Veres P. különben (I. a mellékletet) előadást tartott. Az újsághíradás gyönge. Ott kellett volna lenned. Igaz, akkor a hízelgés vádja nélkül nem nevezhetett volna „Magyarország egyik legokosabb emberének", de az élmény számodra is felejthetetlen lett volna. Jegyzeteimből ide írom a következőket [...] Ime, a talajból kinőtt kultúra, megtartva a talaj alapízeit. A gesztusok parasztosak, hirtelen „egye fene", s elintéz vmit,de nem „népi attrakció". Az egész előadás ünnepélyesen komoly, s a biztosság szinte virtuóz. A rendőrtiszt csak bámul. Sehol zavaró szoci-momentum. Magyar és szociális, és emberi. Szabó Pál mi ehhez képest? Primadonna. Sajnos Szabó Dezső is, akit az buktatott meg, hogy megbabonázta saját köldöke. (Pedig most is örömmel gondolok viszsza második beszédjére.) Elpuhult báb vagyok, érzem, ahogy Pétert nézem. Egy „középosztály-kultúra eltérített a helyes iránytól. S Németh? Ő is túl delikát, arisztokrata, zseniális „tanárgyerek". Vívódom magamban. Mi ez? Ki ez a Veres Péter? „Balmazújváros legutolsó sepredéke" — fülembe cseng a vármegyei urak „kritikája". Ez a jegyzet széttépett árnyék. Nem így kellett volna írni Veres előadásáról, de én csak dadogni tudok. Bocsáss meg, hogy már negyedszer kopogok rád, holott te egyszer sem, de talán nem figyelmeztetés ez a részedről: elég... Ez a levél hivatalos, szerkesztői továbbítás. G. Szabóra és Medgyessyre vonatkozó soraim a papírszeleten. Mi van Füleppel? A Vita-rovatba jó lenne írni Szentkuthyról. (Veresnek pompás megjegyzései voltak, de már nem vállalhatta lelkiismerettel, mert be kell „vonulnia".)