Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Felsőgöd, 1934. júl. 7.] Kedves Palim, a nyomdából felkérettem azt a kézirat-anyagot, amelyet még nem láttam. Juhász Géza Debrecentől Amerikáig tanulmánya s Kardos László válasza nagyon jó, mindkettőnek örülök, Veres Pétert kár volt, úgy érzem, megkurtítani, de így is érdekes, a Nagy Tibor cikke színtelen, okoskodó, s nézetem szerint fölösleges is. Arról nem beszélve, hogy a cikk egyáltalán nem Szabó Pált oktatja ki, mint írtad, hanem engem, ha jól csinálná, ez csak alkalom lenne egy víszont-kioktatásra, s nem bánnám, így kár a szót vesztegetni rá. Tegyük el a következő számra, ebben elég, ha a Földessyé ásít és ásíttat. Gál Pistáról én sem tudom, mit tartsak. Fülep itt volt, elmondta, miben állt kettejük viszonya, megmutatta Gál alázatos levelét, amelyet nemrég írt, most itt van egy másik alázatos, kopogtató levél, amely mögött ismerem a kicsinylő véleményt, látom, hogy használja ki „fiktív" barátságait barátságok szerzésére, s hogy támasztja alá az újonnan szerzettel a régit — mindez a stréber pimaszsága, ahogy Fülep is látja a dolgot, s ugyanakkor mégis találok mentséget a számára, hiszen fiatal, iparkodó, csak megszédült a tekintélytől, amelyet én kölcsönöztem neki. Hogy csavarná ki már most is kezemből az én fegyveremet! Ami belőlem úgy nőtt ki, mint fából a virág, azt tőle hallottam egyéves ottléte alatt!! A levelében legjobban az fájt, hogy a te panaszaidra céloz benne (nehéz mellettem szerkesztősködni), s ő véd meg még engem veled szemben a hibáim miatt. Nagyon kérlek, bízd őt Fülepre, akihez lemegy, azt hiszem, ő rendbeszedi majd. Éretlen fiú, bajuszos ember kell neki. A verseidet elolvastam, úgy emlékszem, hogy amikor közösen átnéztük, voltak ott szebbek is, például a bátyád haláláról szóló. Természetesen, nem kívánom azt, hogy mint költőt elásd magad, s mivel a Válasz az egyetlen folyóirat, ahol helyed van, nekünk kell a legjobbakat közölnünk. De a bevezető, mely szerint csak indokolt esetben adunk szépirodalmi mutatványt, kötelez, ezért, s elsősorban a te érdekedben, ajánlok óvatosságot. Sinka verseit tegyük el későbbre, írd meg neki, hogy a legjobb akarattal vagyok iránta, ha igazán erős tehetség, erről előbb-utóbb meggyőződik, s hogy kritikám az ő érdekét szolgálta. A lárma, amelyet körülötte csaptak, ne tévessze meg, sokat kell tanulnia, ha nem mint csodabogár, hanem költő akar érvényesülni. Küldjön nekem verseket, én sok dolgom közt is időt szakítok, hogy kiigazítsam, megbíráljam őket. Talán találunk a mostaniaknál jobbat is. Különben derék embernek látszik, lelkes, nemes igyekezetű. Mondd meg, hogy számítunk rá. Egy nagyon tehetséges fiatal költő küldött hozzám a napokban verseket, ezeket, a te hármaddal együtt, Fülephez juttatom, ha jónak találja, ő küldje tovább a nyomdába. A kéziratokat átnézem majd, de ebben a számban úgysem jöhetnek, ha Géza beleegyezik, az ő Szerb-cikkét is a következő számban közöljük, az enyémmel együtt, s nem a Bírálatok közt, hanem mint főcikket. Erre vonatkozólag (a kézirat nálam van) küldj sürgős utasítást. A Bírálat-rovatban, úgy látom, megint megszorultunk, de ősztől majd erre vetem magam. Mivel a Tanu jövőre beolvad, Fülep azt ajánlotta, hogy legyen az új évfolyamban