Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

világosabban látom az arcukat, mint például az első feleségemét, akivel hét évig éltem együtt, s akinek arca helyett a fényképére emlékszem. (A fénykép kitolja a helyéből az arc emlékét.) Ebben az időben voltam talán Gross Andorral a Margit körút sarkán, a híd utáni kanyarodónál levő kis moziban, ahol zongoraszó mellett egy kikiáltó magyarázta a képet. Emlékszem még a Tivoli mozira a Nagymező utcában, a későbbi Ernst Múzeum helyén vagy mellett, nagyon keskeny és hosszú, beljebb a Nagymező utcában egy másik kis mozira, a Belvárosban Az Est mozira, melynek két termében különböző időpontokban kezdték az előadást. A szünetben fenyőillatot permeteztek, cukorkát árusítottak. Későbbi keletű emlék az Erzsébet körúton az Olympia, a József körúton az Omnia. De azt hiszem, moziba már csak inkább érettségi után jártam, hivatalnok koromban, s majd mindig egyedül, mert hiszen „nőm" nem volt, ellenkezőleg, ott igyekeztem szert tenni ismeretségre. Szinte hihetetlen, hogy milyen szexuális szegénységben éltem, holott egészséges, szép fiú voltam — de ehhez is éppoly ostoba, mint általában az egész élethez. Erről majd külön. — Gondolom, ekkor láttam (s ez volt első operai látogatásom) az orosz cári balettet. Nizsinszkijt A rózsa lelkében, s magamon kívül voltam az elragadtatástól (a végén egy valószínűtlen nagy ugrással kirepül a színpadról; de nekem nem az akrobatika csavarta el a fejemet.) De lehet, hogy még Nizsinszkij előtt láttam a Babatündért (így hívják? Delibes?). - Azt hiszem, még érettségi előtt kezdtem angolul tanulni Miss Grace-nél, egy fitos, szőke kacér kis nőnél, ő volt tán az első nő, akit testileg megvágytam. Szeretett táncolni, én nem tudtam, láttam őt más fiúkkal táncolni (kikkel? hol?), s elemésztett a féltékenység. Tán ugyanebben az időben Ulinek is volt egy angol kisasszonya, kit „Miszi"-nek becéztek, kis madonnaarca volt, nagy kék szemekkel, melyekkel nagyon tudott bánni (nem az én ízlésem volt, vékony, kicsi). — Ezt hirtelen, máról holnapra elküldték Rosenbergéktől valamilyen titokzatos okból, mintha Lili erkölcseit „rontotta" volna. - Ugyancsak ezekre az évekre esett a Rosenberg család nagy válsága: nagybátyám el akart válni feleségétől. Én csak kevés szűkszavú célzásokat, magyarázatokat hallottam. Nina néni családja terhelt, mondta anyám, valamelyik vér szerinti rokona elmegyógyintézetben végezte, s most Nina is megbetegedett. Hogy mi történt, mi nem, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy nagybátyám télen több hónapra Meránba utazott, az idő egyik felét Jenny néni töltötte ott vele, a másikat anyám. Semmi emlékem erről az időről. Amikor anyám hazajött, nagyon büszke volt arra, mert Hermann bácsinak ő végezte el az egész üzleti levelezését, s ez azzal dicsérte meg, hogy bár volna neki a vállalatában ilyen munkaereje. Még azt mesélte anyám, hogy hat hét (?) alatt, amíg ott volt, a szakács kétszer egyformán soha nem készítette el a krumplit. Ilyen emléke-