Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

akkor kaptam, amikor anyámmal szokás szerint délelőtti sétánkat végeztük az Országház árkádjai alatt, s hirtelen rosszul lett, s összerogyott. Halálra váltan álltam mellette, aztán segítségért rohantam, valahogy egy rendőr került elő, anyám közben magához tért. Azért szeretett az árkádok alatt sétálni, mert ott kevés ember járt (szerette a hosszú magányos sétákat), s alattunk folyt a Duna. Rajongott a természetért — bár semmi tudása nem volt róla —, s órák hosszat tartó sétákat tett tengerparton, erdőben, s lehetőleg mindig egyedül. Az Országház árkádjai alá néha apám is eljött, s bújócskát, fogócskát játszott velem; látom hosszú léptű, méltóságos, kedvesen ügyefogyott öreges futkosását. * Anyám egyszer Norderney ban is rosszul lett (amikor nyaralni jártunk ott), görcsök dobálták, irtózatosan szenvedett, az orvos húsmérgezést állapított meg. Én mentem a patikába, mely a község túlsó végén, tán félórányira volt, futva tettem meg ide-oda az utat, majdnem összerogytam a végén. * Körülbelül három hete írom ezt a tucatnyi oldalt július eleje óta, háromszor is abbahagytam már. Azt hiszem, teljesen érdektelen, rossz, s milyen hitványul van megírva! De mást nem tudok. . . Adatok, vígasztalom magamat. De kérdés, ha valaha sor kerülhetne rá, ki tudnék-e kaparni valamit erről a szemétdombról. Mindegy, nem gondolkodom többé rajta, másra nincs erőm, s el kell tölteni az időt. Csinálom, amíg bírom, több szó ne essék erről. A nyilvánosság elé ez nem kerülhet. Semmi esetre sem!!! * Még ide tartozik — mert öcsém születése előtti korszak —, hogy anyámmal délelőttönként, tavasszal-ősszel rendszeresen kijártunk a Margitszigetre, ügy tetszik, mintha hosszú évekig jártunk volna, olyan élesek az emlékeim erről a sétáról. Gyalog át a hídon, 2 krajcár hídpénz, aztán jobbra be a margitszigeti szárnyhídra, amelynek a végén, a pénztárnál megváltottuk a szigeti belépőt. A töltés, mint ma is, levitt a virágos köröndig, de akkor még nem voltak sportpályák a töltés bal oldalán, fürdők, strandok sem természetesen, talán csak a MAC-nak a tornyos, fehér klubháza állt (1903—4). A köröndön túl, a töltés egyenes folytatásaként egy fából épült, kétoldalt nyitott, hosszú