Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Függelék - Felszólalás a Petőfi Kör sajtóvitáján, 1956. június 27.

sak; közembereinket, azaz párt- és kormányhivatalnokainknak túlnyomó nagy részét ne terheljék meg azzal a felelősséggel, mely elsősorban a vezető réteget illeti meg. Ne szedjünk megint ártatlan áldozatokat! S a vezetőség bírálata közben se feledkezzünk meg arról, hogy közülük sokaknak csak a beletörődés a vétkük, az, hogy jobb meggyőződésük ellenére, vélt kötelességből vagy hűségből egy rosszabb meggyőződés szolgálatába szegődtek. Abban a lelkiállapotban, melyben nagy országos bírálatunkat végig kell vinni, a remény és a gyanú, a bizalom és az éberség között, mi az emberben való bizalomból induljunk ki, ahogy szocialistákhoz illik. A bizalomból, amely azonban nem tűri el, hogy bekössék a szemét. Gondolkodásunknak teljes frontját pedig fordítsuk elveink s eszméink felé, ezeknek tüzetes kivizsgálására s ellenőrzésére gyűjtsük be erőinket. A szocializmus alapján állunk, jogunk van hozzá. A szólásszabadság, melyet most kaptunk, jelentsen elsősorban gondolkodási szabadságot! S igyekezzünk megvédeni mind a kettőt akkor is, ha esetleg újabb kísérletek történnének lefojtásukra. Az elmúlt években az a gyakorlat alakult ki, hogy rendszeresen megismétlődő időközökben - mint egy-egy karlsbadi kúrát, mely a könynyebb emésztést hivatott elősegíteni — fentről kijelölték számunkra, az ország számára, a párt tagsága számára, hogy min gondolkodhatunk, mit bírálhatunk. Az a gyanúm - említettem már —, hogy most is egy ilyen lélektani elterelést akarnak velünk végrehajtatni. De elvtársak, ne feledkezzenek meg arról, hogy az egyszer már elnyert szabadságot megtartani könnyebb, mint az elvesztettet újra megszerezni. Minden erőnkkel ragaszkodnunk kell ahhoz a törvény szerint kijáró szocialista jogunkhoz, hogy rendünkön belül, megfontolt, higgadt, lelküsmeretes bírálatunk elé vonhassunk mindent, amit arra érdemesnek, mindent, amit szükségesnek, odavalónak tartunk. Körömszakadtáig védjük ezt a jogunkat, semmilyen politikai manőverrel ne engedjük elütni, mert ez az első feltétele annak, hogy tévedéseinket eligazíthassuk, mulasztásainkat pótolhassuk, s megteremthessük az ember számára azt a gazdasági és szellemi szabadságot, amely szociaÜsta hazánkban megilleti. E nélkül a szabadság nélkül az élet fabatkát sem ér." [T. Elvtársaim! Kedves Barátaim! Mi itt most a DISZ Petőfi Körében vitatkozunk az ifjúság vendégeiként. Nem szeretem a szónoki fordulatokat, és nem ilyesféle hatásra pályázom, amikor azt mondom, hogy bízom az ifjúságban. Arra kérem a fiatalokat, a magyar ifjúságot, ne feledkezzék meg elődjéről, a márciusi ifjúságról. 48-as ifjúságnak szoktuk nevezni, azt szeretném, elvtársak, ha volna egy 56-os ifjúságunk is, amely e nemzetnek segítségére lenne a jövő meghódításában.]