Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

után megint találkoztunk néhányszor, Paulust is ismerte, házából kibombázták, a Párizsi utcában kapott lakást, ahol egyszer meg is látogattam, mondják, hogy 44-ben sok embert rejtett el, az ostrom alatt bátor volt, részletekre nem emlékszem. Naplója, melyet élete főművének tartott, elveszett, majdnem beleőrült, mondta. Utolsó találkozásunk egy szociáldemokrata vitaesten volt, hol én is tartottam előadást, s Milán szenvedélyesen megtámadott, sőt felszólalása után el is hagyta a termet. (Arról beszéltem, hogy az íróknak is állást kell foglalniuk, be kell lépniük egy pártba, s támadtam Babits elméletét az írástudókról (1945—46-ban lehetett?). Az volt a benyomásom, hogy Milán nem bírta ki, hogy sikerem nekem kezd lenni az irodalomban, de ő nem kerül előbbre. A sors iróniája, hogy 1948-ban kettőnk között osztottak fel egy arany Kossuth-díjat. — Dubrovnikban egyszer egy félig kocsma, félig mulatóhelyen kólót táncoltunk. (Hastáncosnő.) - Kitanulta a szőrmeszakmát, illetve a szőrmekikészítést (mikor?), odahaza mindenféle szerelési munkákat maga végzett el. - Lenin-verse a Szabad NépbznW — Lear fc/raTy-előadások egy egész szemeszteren át. Apám eltörte a lábát, de hogyan s mikor? Csak kiszámítani tudom, hogy valószínűleg 1918-ban.