Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Előszó (Botka Ferenc)

Köztudomású az egykori napi politika alapállása: ki mit csinált november 4-e előtt, nem lényeges; a meghatározó: mit tett, hogyan nyilatkozott november 4-e után. Déry nem tett „hűségnyilatkozatot", nem lépett be az új pártba, változatlanul vallotta korábbi nézeteit, nyilvánosan is kiállt mellettük. A Nagybudapesti Központi Munkástanács november 15-én tartott ülésén követelte a sztrájkjogot és a szovjet csapatok kivonulását; majd amikor a Népszabadság karácsonyi számából megismerte Mihail Solohov nyilatkozatát a magyarországi eseményekről, az írószövetség december 28-i ülésén visszautasította azt a megállapítást, hogy a magyar írók „nem emelték fel szavukat a reakció előretörésével szemben".

16 A felszólalás, amelynek szövege Déry hagyatékában ránk maradt, pregnáns összefoglalása mindannak a nemes indítékú hevületnek, amely politikai és erkölcsi magatartását éltette, s annak a sommásan megszépítő szemléletnek is, amellyel az eseményeket látta, értelmezte.

17 A következmények ismeretesek. Az új pártvezetésben változatlanul tovább éltek azok a Déryről még 1955-ben kialakult sémák, amelyek szerepét, személyét egyrészt aránytalanul felnagyítva, másrészt méltánytalanul eltorzítva egyenesen az „ellenforradalom" egyik fő-fő szellemi „fegyverkovácsává" emelték.

18 Megítélésébe és elítésésébe még a Rákosi-féle vezetés által megfogalmazott nézetek is belejátszottak. Mindennek véglegesen lehiggadt és elemző bemutatása azonban — nemkülönben annak kiderítése, hogy megítélése hogyan is jutott el egy, az „államrend megdöntésére irányuló szervezkedés" vezetőjének a státusáig — még a jövő feladata.

19 Solohov nyilatkozata a Népszabadságnak. Népszabadság, 1956. december 25. 42. sz. 3. o. 17 * * * * A felszólalás szöveget lasd kötetünk függelékében. 18 Kállai Gyula: Az értelmiségről és a kulturális politikáról. Népszabadság, 1957. augusztus 4. 00. sz. 1. o. 19 * , " Dery Tibor készülő peréről 1957. szeptember közepén adott hírt a nyugati sajtó. Helyenként olyan feltételezések is nyilvánosságot kaptak, miszerint a vádlottra halálos ítélet várható. Hogy büntetésének - és természetesen a vele együtt bíróság elé állított Háy Gyula, Zelk Zoltán és Tardos Tibor büntetésének - végső kiszabásakor (lásd 2. jegyzetet), müyen súllyal estek latba Simone de Beauvoir, Albert Camus, Roger Martin Du Gard, T. S. Eliot, Howard Fast, Alberto Moravia, Somerset Maugham, François Mauriac, Vasco Pratolini, J. B. Priestley, Jean-Paul Sartre tiltakozó cikkei, levelei, táviratai - s ekkor még csupán az írókról, s azok közül is csak az ismertekről szóltunk! -, azt szintén még a további kutatások vannak hivatva kideríteni.