Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

mint hogy adjak, s érzelmi skálámban mindig nagy szerepet játszott a hála. Most azonban azt érzem: soha senkitől többé elfogadni! Pádiék - fiatal házasok voltak - a Várban laktak, a Verbőczy utca 3.(?)­ban. Egyemeletes kis ház, a sötét kapualjból csigalépcső vezet fel, alul a lépcső karfáján egy kőgömb. A lakás két szobából állt, a nagyobban, a kétab­lakosban asztal, székek, egy sarló alakú kis dívány, könyvespolc, csupa öreg holmi, a kis szoba olyan keskeny, hogy csak egy ablaka van, két ágy, szekrény fér el benne. Az ablakok a Verbőczy utcára szolgálnak. Úgy rémlik, hogy pet­róleumlámpával világítottak. Később, tán 1917 végén vagy 1918-tól kezdve, amikor én szüleimtől elköltöztem a Veronika utcai albérleti szobába, ha es­te együtt voltunk Pádiékkal, rendszerint hazakísértem őket, s ott aludtam náluk, az első szoba kifli alakú csöpp díványán, melyet még egy székkel is meg kellett toldani, hogy legyen hova tegyem a lábamat. Ilyenkor ha reggel felébredtem, Pádi már gyakran az ablaknál ült, félig felöltözve, a térdén egy papírlappal, s verset írt, Annus még a másik szobában aludt. De írás közben nem mutatott részleteket, csak ha kész volt. Később, amikor már nem jártam irodába, s nappalaim is szabadok voltak, sokat sétáltunk a Bástyasétányon, gyakran velük ebédeltem vagy vacsoráztam a „Kis Baltá"-ban, egy olcsó kis kocsmában, mely a Szentháromság tér és a Verbőczy utca között, egy hátra­ugró házban volt, úgyhogy nyáron négy-öt asztal a kocsma előtt, a szabadban állhatott a kiszélesülő járdán. Zónapörköltöket ettünk, egyikünknek sem volt pénze, Annus gyakran éhes maradt. Kedvére akkor ehetett igazán, ha Nagy Zoltán néha feljött pár napra Debrecenből, s ilyenkor minden este vacsorázni vitte Pádiékat, Havas Gyulát, s persze mentem én is velük, mert nagyon sze­rettem Nagy Zoltánt. Szófukar, csendes, szelíd ember volt, fél szemére kan­csal. Pádi beszélte, hogy debreceni újságíró korában kettesben nyaraltak egy Svedlér nevű faluban, egész nap horgásztak, s egy szót sem szóltak egymás­hoz. Pesten Pádi, főképp barátai között, már beszédesebb lett. A vacsorázó­helyek a legjobb budai kocsmák voltak: Márvány meny asszony, Diófa, Zöld­fa, s Nagy Zoltán a legdrágább ételeket rendelte Annusnak, aki szintén debre­ceni (Küs Annus, A Csap utcán véges). Később, Pádi halála után Nagy Zol­tán néha eljött a Hadikba, Karin thy ékhoz; még később Pestre költözött, de akkor már nemigen találkoztunk. Megházasodott végül? Nem emlékszem. Csak annyit tudok, hogy a nyilaskorszakot túlélte, de két-három nappal a fel­szabadulás után meggyilkolták Falk Miksa utcai lakásán; valamilyen homályos ügy volt; rablógyilkosság, zsarolás? (Nem tudom, feljegyeztem-e, hogy Tiha­nyi is úgy végezte, hogy Párizsban meggyilkolták, de ebben nem vagyok bizo­nyos, lehet, hogy csak rablótámadás érte, úgy emlékszem, éjjel, az utcán. Én akkor már nem voltam Párizsban.)

Next

/
Thumbnails
Contents