Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

Megélek a levegőből:

6 a gazdag emberről ír, aki üzletet akar kötni a költővel. ,, — Hát kérem... itt volna ez a Kék Álom... tíz éve dolgozom rajta... — mondja a költő — méltóztassék megnézni, valódi agypárlat, idegeszencia... (Majd a máját ajánlja, de az se kell a gazdag embernek.) „ — Hát mi az érték — mi az érték a maga számára? — tör ki végül — mondja meg maga! Miből éljek — honnan vegyem a pénzt — a pénzt, ami még kell, tíz évig, húsz évig — a pénzt, ami e pillanatban az ön zsebében van, az ön zsebében és a másokéban, ami nem az enyém még, amit elő kell csalogatni..." — Maga, fiam, a levegőből akar megélni (mondja a gazdag ember.) ,, — Csakhogy nekem valami kell, nem levegő — ez a kereslet és kínálat törvénye. — Nem kell a levegő? - mondtam tétovázva. — Nem — mondta Ő gúnyosan. A következő pillanatban nyakán volt a hurok. [... ] — Tehát volna egy fél liter levegőm eladó. Esetleg deciszámra is átveheti, így olcsóbb. Nos?... Vadul rázta a fejét, hörgött. — Kérem, kereslet és kínálat, szükséglet és árucikk [... ] Nos?" A gazdag ember, miután szorul a hurok, végül mégiscsak kiizzad némi pénzt. Neki, szegénynek, mindennap ki kellett izzadnia legalább egy cikket. * Rengeteget írt. Valóságos csoda volt ez, ennyire hajszolt életmód mellett, olyan nyugtalan otthonban. Az akkori kávéházi élet segítette ebben, mert bármelyik kávéházban, a város bármely pontján megjelent, a pincér már kérés nélkül vitte asztalához a tintát, tollat, levélpapírokat s a jó vagy rossz feketét. A Club kávéház márványasztalánál írta egyik elbeszélését. Faludi Gábor,

7 a Vígszínház öreg, kis köpcös igazgatója bejött a helyiségbe. Meglátta Karinthyt, lassan, tempósan az asztalához sétált. — Megengedi? - kérdezte. — Tessék — mondta Karinthy, kissé csodálkozva. — Ön Karinthy? — Igen. — Mit csinál?