Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A párduc

gudtunk rá, és mi tagadás, szerettük is, szerettük bűvös és rontó varázsával, ahogy szemtől szembe neveztük mi ketten egymást, legkedvesebb ellenségemet . Karinthy életének tizenhat, Arankával együtt töltött évéről, de annak talán egyetlen napjáról sem lehet megemlékezni anélkül, hogy Arankáról említés ne tétessék. Életének legutolsó idejében mondta Karinthy egyik író társának: — „Erre az asszonyra sok mindent lehet mondani, de annyi bizonyos, hogy egy percig sem unatkoztam mellette. Amíg Judik Etel, az első asszony parázsló volt, amellett andalító és szelíd, Aranka lángolt, szikrázott, fénylett hidegen. Idegenekkel olyan kedves, olyan szeretetre méltó tudott lenni, hogy mindenkit magával ragadott, és olyan kellemetlen és gonosz, hogy mindenkit elriasztott. És ez a hatásosan szép teremtés esetenként olyan csúnya is tudott lenni, mint valami öreg cigányasszony. Nyilván tudta ezt sajátmagáról, s ezért kellett minduntalan bizonyosságot szereznie hatásáról. Utóbb többeket megkérdeztem a kerületben, ahol sokáig laktak, s ahol most én is lakom, hogy mit tudnak mondani Karinthyról. Kíváncsi voltam a közvélemény szavára. Egybehangzóan mindenki sajnálkozással beszélt róla, mindenki felemlítette hányaveti járását és elhanyagolt öltözködéséti — Hát a feleségéről? — kérdezősködtem. - Rémes nő volt — ezt a feleletet kaptam kivétel nélkül. Pedig Aranka nem volt olyan rémes, ahogyan híresztelték róla, ahogyan híresztelik még ma is. A gonoszságáról már strindbergi színezetű, túlzó legendák keringtek. Kétségtelen, hogy nem a szelíd, megértő nők fajtájához tartozott, de inkább csak féktelen volt, szenvedélyes és hiú, semmint gonosz, nem, semmiképpen nem volt rosszindulatú vagy gonosz, s ha olykor ezt a látszatot keltette, csak hiúsága sérelméből fakadt ez a látszat. Emellett veszélyesnek éppen nem volt mondható, mert kétségtelen önzését nem álcázta az önzetlenség látszatával, sem erőszakosságát álszelídséggel. És humorérzéke is volt és játszani is tudott, démoni vidámsággal. Devecseri Gabi,

8 Erzsi asszonynak, Aranka barátnőjének négyesztendős kisfia imádta Frici bácsit, aki olyan jól tudta mulattatni őt, felfújta a képét, s két öklével kinyomta a szájába szedett levegőt - , és minthogy sokat együtt voltak, könnyű volt megfigyelnie Aranka hirtelenkedéseit. Olykor kézenfogta felnőtt férfitársát, és elhúzta a veszekedés színhelyéről, máskor sírva fakadt, és zokogva kérte Arankát, hogy ne bántsa Frici bácsit. A két kegyetlen felnőttet mulattatta a kisfiú ragaszkodása és félelme. Megjátszották a jelenetet.