Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

Az övék rövidesen hasznavehetetlenné vált, összetört, tönkrement. A mienket 1944 nyarán rabolták el. De általában mindent elhányt, elvesztett, könyveit, töltő tollait, mások kéziratait, de a sajátját is olykor. Még a maga írta könyvei sem voltak meg, elhordták a barátok, a felesége barátnői, de egyéb holmijaik, játék, élő állat, bútor egykettőre ebek harmincadjára került. Ő csakis és kizárólag a gondolatot becsülte. No meg az embert, a gondolat hordozóját. * Emlékezetes volt a kétnapos, pünkösdi kirándulás is, Tatatóvárosba. Vagy negyvenen voltunk együtt, írók, előadóművészek, feleségek. A város vendégei voltunk. Ritkán, nagyon ritkán, talán sohase jutott számunkra efféle gondtalan két nap. Karinthy és Kosztolányi ki is használták. Percre se váltak el egymástól, bohóckodtak, bohóckodtak. Föladták egymásnak a tételt, hogy amennyiben vasúti vagy autóbusz szerencsétlenség érne bennünket — a kirándulás nem sokkal a Matuska-féle borzalmas vasútrobbantás után történt

34 —, melyik újság hogyan kommentálná a történteket, hány sort, hány flekkel, kiről mennyit

35 írna. Ezt aztán részletesen kiszínezték, egész vezércikkeket komponáltak. Végül is megállapodtak abban, hogy az Est vezércikke lenne a leghatásosabb, amely „A magyar irodalom fekete pünkösdje címen jelenne meg a leginkább „vér -beli újságíró tollából. * Karinthy panaszkodott: - Fáj a fejem. - Az uram azonnal rámondta: — Magánügy. — Frici nevetett és már kevésbé fájt a feje. * Molnár Ákosnak,

36 a félkarú írónak, aki gyakran emlegette félkarúságát, mondta Frici: - Mit hencegsz úgy a félkaroddal? Nekem két félkarom van. * Jellemzőnek érzem kettejük közt azt a különbséget, hogy míg Karinthy bokszolni tanult, Kosztolányi kitűnően teniszezett. Üszni mindketten pompásan úsztak. *