Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

udvari vagy miniszteriális hivatalra, ahonnan pénzt kérők, legalábbis kevés pénzt kérők nem mentek el teljesen üres kézzel. Emlékszem, Somlyó egy ízben kivett nálunk kabátja zsebéből egy darab száraz kenyérhéját, felmutatta, s azt állította, hogy ő, a felesége és gyermekei ezt a száraz kenyérhéját rágják már egy hét óta, vagy azt bizonygatta, hogy hitelezőitől való féltében nem mer átmenni a hídon, és éjszakánként a holt Dunaágon úszva tud csak hazajutni.

11 Nem volt „fehérember . Külsejében is afféle feketén villogó, dróthajú, őserdei Tarzan, borotválkozás után alig egy órával már borostás, s a lelke is bozótos, át- meg átszőve kúszónövényekkel, és mint a gyermek, hol féktelenül vidám, hol meg elbőgte magát, és minden percben tudott verset írni, írt hozzám is egy határral, és minden öt percben más-más nőbe lett szerelmes. Amikor kiderült, hogy Kosztolányi érdeklődik irántam, ő is menten belémszeretett, méghozzá viharosan. Ezekben a kalligrafikus betűkkel írt versekben gyakran esett szó a holdról, sajnos nem őriztem meg őket, régen volt, és sehogyan se tetszett nekem a „vadember . Pedig bizonyára jó versek voltak. Kosztolányi gyakran mondta abban az időben: Miért haragszik a barátomra? Kitűnő költő. Ez a kitűnő költő többször nősült, többször elvált, de utolsó feleségével, a szelíd, szőke bécsi asszonnyal, aki mielőtt Somlyó felesége lett,, a Karinthy család csemetéit próbálta német nyelvre és némi rendre fogni,

12 igen boldogan élt. Felesége - már ő sem él — haláláig siratta, s a világ legjobb, legkedvesebb emberének mondta. És ez bizonyára igaz is volt. Csakhogy az életharc meg a tőke nem afféle szelíd, szőke bécsi asszony, csak versekből megélni pedig abban az időben nemcsak minálunk, de még a gazdag és jóval kulturáltabb Franciaországban is nehéz lehetett. Somlyó Zoltán pedig nem volt egyéb, vagy nem akart egyéb lenni, mint csak költő, viharos véralkata a próza nyugodtabb szerkezetét szétfeszítette, ha próbálkozott is vele, hamarosan abbahagyta. Kosztolányi kérésére később a Bácskai Hírlaphoz szerződtették segédszerkesztőnek, néhány évig ott dolgozott Szabadkán,

13 majd ismét Budapestre jött, de a régi, vidám ketteshez már nem csatlakozott játékos harmadiknak. Szabadkán, az uram nagyanyja, a kisnagymama,

14 csak „Vadkan -nak titulálta. • Az uram sokszor, nevetve emlegette, hogy egy délelőtt Somlyó rettentően feldúlva jött be a New York kávéházba. Szidta, rettentően szidta akkori feleségét, aki Major Sicunak,

15 a kitűnő karikaturistának volt a nővére. Elmondta mindennek, nem felejtve a szokásos b. és k. betűvel kezdődő női be-